Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
módszeréről. Döntően persze ebben is a politikai erőviszonyok 1947 elején nyilvánvalóvá vált lényeges, a munkáspártok javára szóló megváltozása volt a meghatározó. A politikai szándékok olykor nyíltan is felszínre kerülnek. A Kisgazdapárt jobbszárnyához tartozó budapesti polgármester - a Hitelbank vezetőinek érveit csaknem szó szerint ismételve - a köznyugalom érdekére hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatban későbbi államosítás szándékára utaló intézkedéseket (pl. részvények bejelentése) hozzanak. Ezt az érvet használja a Pénzintézeti Központ szociáldemokrata vezérigazgatója is a május 27-i pártközi értekezleten. Átmenetileg az a sajátos helyzet állott elő, hogy a Kisgazdapárt egyes képviselői (köztük Oltványi Imre, az MNB elnöke) álláspontja közelebb állott az érdemi bankellenőrzést követelő kommunista állásponthoz, mint a szociáldemokrata Faragó Lászlóé 50 . Az államosítandó bankok körénél viszont az MKP-nak hosszabb időn át a Kereskedelmi Bankra és a Hitelbankra - esetleg a Leszámítoló Bankra - korlátozódó államosítási igényével szemben elsősorban a Szociáldemokrata Párt érvényesített szélesebb körű államosításra kiterjedő követelést. A koalíciós alapon kiválasztott miniszteri biztosok és helyetteseik júniusi hivatalba lépésével a vita első menete lezárult. A bankállamosítás volt a következő fázis. Erre azonban csak az 1947. augusztusi országgyűlési választások után került sor. Az államosítás elhatározását - a politikai helyzet és erőviszonyok változásával összefüggően - Nagy Ferenc miniszterelnök májusi külföldre távozása, majd lemondása, ezt követően pedig a bankállamosítást a kisgazdapárti vezetők közül nyíltan helyeslő Dinnyés Lajos 56 honvédelmi miniszter miniszterelnöki kinevezése is elősegítették 57 . Sok nagyvállalat dolgozói, továbbá budapesti és vidéki pártszervezetek követelték a munkáspártok és a Szakszervezeti Tanács vezetésétől a bankok államosítását. E követelésekből néhányat felvettünk a kötetbe. A Magyar Általános Hitelbank vezérigazgató-helyettesének az állami ellenőrzés és a bankállamosítás után az üzleti bankok által követendő betét- és hitelpolitikára vonatkozó memoranduma jelzi, hogy a reálisan gondolkodó vezetők - pénzintézetük fennmaradása érdekében - ekkor már az új körülmények közt a bankok rentabilitására és üzletvitelük megalapozására tesznek javaslatot. E hónapokra jellemző a Kereskedelmi Bank közgyűlése is, melyen a „kisrészvényesek" nevében felszólalók érveltek az államosítás ellen az ekkor még helyükön lévő régi bankvezetők és a már működő miniszteri biztosok jelenlétében. E felszólalók a közérdekre hivatkozva érvelnek az államosítás ellen 58 . A PMKB közgyűlési jegyzőkönyve szerint megválasztott új igazgatóságának névsora, hasonlóan a MÁH 1947. június 21-i közgyűlésén megválasztott vezetőségéhez, a magyar bank- és ipari tőke vezéregyéniségeinek névsorát tartalmazza. A radikális - 1948 tavaszán megvalósított - államosítások előtt, a „száraz államosítás" időszakában a politikai erőviszonyok szempontjából döntő jelentősége volt a bankok vállalati érdekeltségének. Az államilag ellenőrzött, majd később államosított bankok érdekeltségébe 1947 végén 344 vállalat - köztük
