Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
ján - a kiküldendő miniszteri biztosok működési határidejét legfeljebb 1947. december 31-ében állapította meg. Ezt azután a későbbiekben, 1948. szeptemben 30-áig hosszabbították meg 51 . A rendelettervezet minisztertanácsi vitájában 1947. május 19-én a pénzügyminiszter a felmerült aggályokra válaszolva közölte, hogy a három nagybank vezetőjét berendeli és felhívja őket, hogy szigorú intézkedéseket tegyenek az ellenőrzés érvényesítésére. Kéri „az előterjesztést a napirendről levenni és a már közösen elfogadott bankellenőrzést nem három bankra, hanem mindazokra a bankokra kiterjeszteni, mint ahogy annak idején pártközi értekezleten elhatároztatott" 52 . A pénzügyminiszter ezt követően május 20-án kelt GF előterjesztése szerint a koalíciós pártok által korábban elfogadott rendelettervezettel szemben két eltérés lenne. Az egyik, hogy a PM eláll a Bankpolitikai Tanács létrehozásától. Ennek feladatkörét a Pénzintézeti Központ megfelelően átalakított intéző bizottsága látná el és a korábbi tervezet szerint - csak a Bankpolitikai Tanács esetenkénti döntése alapján - kiküldhető bankellenőrök helyett a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó intézetek mindegyikéhez küldenek bankellenőröket. A többi intézetnél, ahol a kérdésnek nincs ilyen nagy jelentősége, ellenőr kiküldésére változatlanul csak szükség esetén kerülne sor 53 . A véglegesen elfogadott rendeletszöveg szerint a PK intéző bizottságának közbeiktatása is elmaradt és a kormányrendelet úgy intézkedik, hogy a pénzügyminiszter küld ki a rendelet hatálybalépésétől számított 8 napon belül a Minisztertanács hozzájárulásával a PK I. kúriájába tartozó pénzintézetekhez egy-egy miniszteri biztost. Szükség esetén miniszteri biztoshelyettest, illetőleg helyetteseket is. Ezzel tehát a pénzintézetek állami ellenőrzése körül folytatott vitának az a lényeges pontja rendeződött, hogy az állami ellenőrzés nem eseti döntésektől függ, hanem folyamatos, nemcsak egyes, ügyvitelük szempontjából kifogásolt pénzintézetekre, hanem valamennyi nagybankra kiterjed. A koalíciós pártok érdekeiket pedig a június 8-án kiküldött miniszteri biztosok és helyetteseik személyi összetételénél érvényesítették. A miniszteri biztosok kiküldésének tényénél is fontosabb a rendelet intézkedése: „A Magyarországon lakó természetes személyek és a magyarországi székhelyű jogi személyek és cégek legkésőbb 1947. június 15-ig kötelesek a tulajdonukban vagy birtokukban lévő, illetve rendelkezésük alatt álló, a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó pénzintézetek által kibocsátott részvényeket a PK-nál bejelenteni". Ez már valóban a későbbi bankállamosítás közvetlen előkészítése volt 54 . Az összes bejelentések bizalmasnak tekintendők. A rendelet a bejelentési kötelezettség alá eső részvények visszterhes elidegenítését a rendelet életbelépésétől kezdődően a pénzügyminiszter engedélyezésétől tette függővé. A pénzügyminiszter arra kapott felhatalmazást, hogy az egy személy tulajdonában álló és a kibocsátó részvénytársaság alaptőkéjének 2%-át el nem érő részvények forgalmának felszabadítása tárgyában rendeletileg intézkedhessek. A lényeget érintő jelentős különbségek vannak pl. a pénzügyminiszter 1946. júliusi, decemberi, majd végül is a minisztertanácsi rendelet formájában jóváhagyott, 1947. májusi tervezeteiben. Pártközi értekezleten ismételten viták folytak az ellenőrzés jellegéről és
