Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
badságot kell kapniuk a betétek kihelyezésére, ami a betétképződést is pozitívan fogja behatárolni. Az új rendszer lényege tehát, hogy a hatóságilag irányított hitelek keretét az augusztus 31-i állapotnak megfelelően rögzítik és a betétek emelkedése ezt követően a pénzintézetek döntése alapján történő nostro kihelyezések emelését teszi lehetővé. A hitelélet központi irányítását tehát az eddigi, a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság által tételesen gyakorolt hiteldöntések helyett növekvő mértékben a pénzintézetek hiteldöntéseire kell bízni. A THB ezek után a Nemzeti Bank eszközeiből folyósítandó hiteleket szabályozza. Ennek alapján a GF havonta a Nemzeti Banknál visszleszámítolható hitelek tervét fogadja el, az ezen túlmenő kihelyezéseket a pénzintézetekre bízza. Az MNB augusztus 26-i észrevételei szerint ez a javaslat megfontolandó, és további döntéseket igényel. Rámutatnak a megjegyzések arra, hogy „a pénzintézetek nem tudnak ellenállni az inkább politikai, mint gazdasági jellegű követeléseknek... a Gazdasági Főtanács nem képvisel olyan határozott álláspontot, ami kezdetét jelentené egy olyan periódusnak, amikor a sem nemzetgazdaságilag nem túl jelentős, sem rentabilitás szempontjából nem eléggé megfelelő cégek likvidációját támogatná". 1947. augusztus 27-én a GF határozatot hoz a hitelpolitika új alapokra fektetéséről, ennek értelmében a pénzintézeti nostro kereteket (tehát a pénzintézetek saját eszközeiből központi direktívák alapján folyósítandó hitelek kategóriáját) „az augusztus 31-i állapotnak megfelelően rögzíteni kell, a pénzintézeti eszközökből történő kihitelezések hatósági irányítását enyhíteni kell, a pénzintézetek saját eszközeinek növekedéséből mutatkozó többlet csak 1/3-át vonják állami irányítás alá, 2/3-a tekintetében a pénzintézet maga rendelkezik". A hitelpolitika módszerei lényegesen csak a közvetlen állami ellenőrzés (miniszteri biztosok kiküldése) megvalósulása és az államosítás politikai síkon történő eldöntése után módosultak 40 . A mezőgazdasági hitelekre vonatkozóan a hitelezésben elsősorban érdekelt vidéki bankhálózat (a TÉBE, illetve a PK tagintézetei) és az Országos Központi Hitelszövetkezet keretébe tartozó falusi hitelszövetkezetek problémáit jelző iratokat említjük 41 . Az időszak inkább politikai, mint gazdasági jelentőségű rendezendő ügyei közé tartozott az adópengő betétek valorizációja. A valorizációval foglalkozó korábbi időszakból közölt tanulmányok és eszmefuttatások, illetve a korábbi valorizációs célkitűzések és határozatok és az ezzel az iratcsoporttal dokumentált tények közti eltérés az inflációk általánosítható következményeire is utal. A stabilizáció megvalósítása után új feltételek közt merült fel az 1945 vége óta ismét szünetelő értéktőzsdei forgalom újraengedélyezésének lehetősége és igénye. Ezzel az időszakban nemcsak a közvetlenül érdekelt pénzintézetek és más részvénytulajdonosok, de az illetékes központi állami szervek is egyetértenek, noha az ügyintézés 'keretében a döntés hónapokon át húzódik. A kereskedelem és szövetkezetügyi miniszter átiratával, amelyben ismét a pénzügyminiszter véleményét kéri az ügyben, hivatkozva arra, hogy a pénzügyminiszter 1946. január 11-én nem tett észrevételt az értéktőzsde megnyi-
