Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása

Ezek után részletesen ismerteti azokat az adatokat, amelyek az általa kidolgozott fenti számszerűségekhez vezettek. A nemzeti jövedelem fejkvóta bruttó 350 békepengőre becsülhető, amiből elvonandó 70 pengő közteher és így mindössze a 280 békepengő fejkvóta marad, szemben az 1938-as, amúgy is rendkívül csekély 390 pengős nettó fejkvótával. Már most a kommunista javaslat fő hibáját abban látja, hogy a becslések egyrészt általában optimistábbak, másrészt 1946/47-re ugyanolyan %-ban csapolja le a nemzeti jövedelmet, mint 1938-ban, ami nélkülözi a realitást. Az ő összeállításában 16%-ban jelölte meg azt a kulcsot, mellyel a nemzeti jövedelem egy része költségvetési bevételre fordítható és így jutott el a 480 millió békepengős előirányzott bevételhez. Itt még további 4% közteherrel kell számolni az önkormányzatok javára. Ugyanakkor a kommunista párt 18%-ban állapította meg az egyik kulcsot, 7%-ban pedig a másikat. A Kemény-féle terv a köztisztviselők átlagos havi fizetését 80 békepengőben állapítja meg. A terv lényege azonban a közellátás megfelelő funkcionálásában rejlik. Stabilizálni csak akkor tudunk, ha valutaalapot tudunk szerezni, éneikül csupán kvázi stabilizációra emlékeztető folyamatot az 1921. évi magyar infláció színvonalára lehetne csökkenteni. Szóba került a dollárárfolyam fixirozása 7 új pengős alapon, ezt a kérdést azonban csupán abban az esetben tartja majd időszerűnek, ha valutaalappal már rendelkezünk és a világpiaccal való kontaktusunk teljesen helyreáll, minek révén a nemzetközi vásárlóerő paritások is kialakultak. Hibáztatja a kommunista tervezetben azt a megjelölést, hogy a stabil pénz már augusztus 1-jére vezettessék be, ő maga szeptember l-jét jelölte meg, míg Bárányos közellátásügyi miniszter a november 1-jei terminus mellett tört pálcát. Bán elvtárs: kéri a bizottság tagjait, hogy hasonlítsák össze a két tervezetet és ennek alapján mondjanak véleményt. Legyenek tekintettel arra, hogy az itt kialakult vélemény alapján kell majd határozni és ezt a határozatot kell majd vinni. Dr. Legéndy elvtárs szerint komoly szanálásról beszélni időszerűtlen, kivált akkor, midőn a jóvátételi kiadások a teljes bevételnek csaknem 50%-át teszik ki. Attól tart, hogy egy szanálási akció sikertelensége súlyos politikai következményekkel járhat a munkáspártokra nézve. Az ő véleménye szerint is ez a kérdés elsősorban közellátási kérdés. A termés beszolgáltatási rendelettől egyáltalán nincs megnyugtatva és legfontosabbnak tartja, hogy a gabonát a gazdáktól már a cséplőgéptől vegyék el. Olyan termés beszolgáltatási rendeletre volna szükség, amely nem azt szabja meg, hogy a gazda mennyit adjon le, hanem azt, hogy mennyit tarthat meg magának. Bán elvtárs: bejelenti, hogy Bárányos közellátási miniszter megnyugtatta őt abban az irányban, hogy a múlt évi hibák nem fognak megismétlődni és a termés beszolgáltatás kellő eredménnyel fog járni. Szenczi elvtárs: attól tart, hogy a közellátás jó funkcionálása érdekében való megfelelő apparátus még mindig hiányzik, pedig ha a szabad kereskedelmet nem szorítjuk háttérbe, amely kiuzsorázza a dolgozókat és minden hasznot lefölöz, akkor stabilizálásra nem gondolhatunk. Barcza elvtárs: a lényeget a beszolgáltatásban, a termés megfelelő össze-