Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása

gyűjtésében, az élelmi cikkek szétosztásában jegyrendszer alapján látja, valamint hogy ezzel egyidejűleg az iparcikkek már a termelőnél megfogathassanak és pontrendszer alapján osztassanak széjjel. Rákosi adatait túl optimistának tartja. Timár elvtárs: ugyancsak túlzottnak tartja a kommunista kiindulópontot. Véleménye szerint még a mi kiindulópontunk is kissé optimista. Arra a strukturális különbségre mutat rá, mely az 1924. évi és a mostani nemzeti jövedelemben mutatkozik, még akkor is, ha a végeredmény azonos számjegyet mutat. Ugyanis a háborús események következtében a nemzeti jövedelem ma viszonylagosan nagyobb hányada esik tőkejavakra és így a közellátásba bevonható fogyasztási javak száma kisebb, mint 1924-ben volt. Ezért a kérdéshez csak nagy óvatossággal szabad nyúlni, a dologból semmiesetre sem szabad reklámot csapni és tisztában kell lenni azzal, hogy kvázistabilizálásnál többre egyelőre nem is számíthatunk. Ezt azonban erélyesen meg kell csinálnunk, mert csak ezen az úton juthatunk valaha is a végleges stabilizáláshoz. Még külföldi segítségre is csak akkor számíthatunk, ha azt látják, hogy kellő komolysággal és a tervezet megvalósításával járó hatalmas önmegtartóztatással igyekszünk önmagunkat rendbehozni. A nyilvánosság felé azonban a legnagyobb csend volna kívánatos. Különösen áll ez a vagyondézsmára, melynek rajtaütésszerűén kell megtörténnie. Tolnai elvtárs: figyelmezteti a bizottságot, hogy nem mehetünk be olyan dologba, ami nem jár 100%-os sikerrel. A siker lényege a termelés felfokozásában rejlik. A szabad kereskedelem kikapcsolása lehetetlenség, viszont a jegy-, illetve pontrendszert feltétlenül érvényesíteni kell. Vajda elvtárs: A szanálás két módon történhetik: az ideális megoldás a szabad aranypiaccal való operáció. Ez nem áll módunkban. Ami módunkban áll az, hogy megfelelő közellátás révén stabil szektort teremthessünk. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen eszközzel biztosítsuk a beszolgáltatást? Az csak részben megy adóra, a többi pénz ellenében és kérdés, hogy mit csinál a gazda ily módon a kapott vásárlóerővel. Faragó elvtárs: folytatja Vajda gondolatmenetét és ezért azt javasolja, hogy a gazda pénzen kívül meghatározott időre szóló utalványt kapjon bizonyos mennyiségű szükséges iparcikkre is. Már most stabilizáció előtt kell beszedni az adógabonát és ezt kell közellátásilag a stabilizációra felhasználni. A vételt pedig már stabil pengőben kell eszközölni. Mivel decemberig a kampány lebonyolítandó, a cséplés viszont augusztus közepére fejeződik be, így október 1-je az a terminus, amidőn a stabilizáció megindulhat. Kemény elvtárs: ezt a javaslatot tartja legfontosabbnak és eddigi tervezetét ezzel még ki fogja egészíteni. Erdei elvtárs: is ezt tartja legmegfelelőbbnek. A mezőgazdasági terményeket a cséplőgépnél kell megfogni, de akkor, midőn áruját már eladja, a pénznek már stabilnak kell lenni. Az utalvány gondolatát szívből üdvözli. Kemény elvtárs: Leszögezi, hogy a bizottság elfogadja az ő számadatait, tehát az ő tervezetét. Tudnunk kell, hogy csak kvázi-stabilizációban reménykedhetünk, de pszichológiai okokból a tömegek felé ezt nem hirdethetjük. A kommunista párttal versenyt futnunk nem szabad, viszont igyekezni kel-