Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása

A stabilizációs terv méretezésénél abból indultunk ki, hogy nemzeti jövedelmünk az új gazdasági évben eléri a 3,7 milliárd békepengőt. Ennek 25%-os közteherrel való igénybevétele 900 millió pengőt eredményez, amiből az államot megillető és realizálható hányadot 670 millió pengőben jelöltük meg. A különbözet a közületi háztartások céljaira áll rendelkezésre. Hogy számításunk reális, annak igazolására az alábbi - a költségvetés öszszeállításánál figyelmen kívül hagyott - tartalék lehetőségeket említjük meg: 1. A bevételi előirányzatban nem szerepel a vagyonadó, abból kiindulva, hogy a stabil pénz bevezetése előtt a vállalatok státus helyzete nem állapítható meg és így kivetés sem végezhető. Nincs azonban akadálya annak, hogy az 1946. január 1-jei leltár alapján vagyonváltság-előlegeket szedjünk a vállalatoktól, mely összegek azután a későbbi kivetésbe beszámítanak. Ily módon az iparvállalatoktól és a mezőgazdaságtól az árutartalék növelésére, az ingatlanvagyon alapján pedig a valutafedezeti alap növelésére jelentős eszközöket nyerhetünk. 2. Az év második felében a külföldi áruhitel lehetőségek valószínűleg erősödni fognak. 3. A terv összeállításánál az amerikai 10 millió dolláros hitel és az UNRAsegély nem vétetett számításba, jóllehet ezek az árutartalék szempontjából jelentékeny tételek. 4. A posta bélyegmúzeumának értékesítése 5-10 millió svájci frank devizát biztosíthat. 5. Az új gazdák földvételár-törlesztései az első időben szintén felhasználhatók a pénzügyi alátámasztásra. 6. A jóvátételi megállapodások, különösen pedig a Cashbi követelés beszámítása a kiadási keretet esetleg az előirányzat alá csökkentik. III. A valuta- és árutartalék A valutastabilizáció végrehajtásának fontos előfeltétele a valuta- és árutartalék gyűjtése. Csak ennek segélyével tarthatjuk az árszínvonalat az alatt a 2-3 hónap alatt, amíg a bevételi eredmények felfejlődnek a költségvetésben előirányzott nívóra. Az arany- és devizatartalék, mely a pénz eszmei fedezetéül szolgál, legnagyobbrészt ugyan szimbolikus jelentőségű, de valószínű, hogy az első 2-3 hónapban ennek a tartaléknak egy csekélyebb részét az új pénz értékállandóságának biztosítására és piacszabályozásra fel kell használni. Magát a deviza- és aranytartalékot mintegy 200 millió pengő értékűre becsüljük, a következő részletezés szerint: a Nemzeti Bank amerikai letétben lévő aranya 180 millió P a Nemzeti Bank svájci deviza- és aranykészletei 20 millió P összesen 200 millió P Természetesen maga a stabilizáció 50-75%-kal kevesebb arany- és devizatartalék mellett is végrehajtható. A deviza- és aranytartalékon kívül feltétlenül szükséges árutartalék gyűjtése. Az első hónapokban ugyanis, amikor már a magasabb bérek kerül-