Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
igazságtalan azokra a vállalatokra, amelyek kizárólag, vagy túlnyomóan jóvátételre dolgoznak. Fogyatékossága az is, hogy nem a vállalatok megnevezett körére terjed ki, és így a rendszer mindig újra bekapcsol olyan cégeket, amelyek a rendszeresen nem kontrollálható piac szférájába esnek és ez a termelés folyamatosságát zavarja. Mindezek ellenére nem kétséges, hogy a jóvátételi zárolt klíring rendszer igen komoly eredményeket könyvelhet el, többek között azt, hogy mintegy 350 milliárd adópengő összegű vállalati követelés állandóbb jellegű zárolását tette lehetővé anélkül, hogy a vállalatok közötti anyagszállítások megbénultak volna. A jóvátételi klíringrendszer bevezetését bankj egy technikai okok sürgették. Az államkincstár gyors iramú eladósodása a vállalatokkal szemben azzal a veszéllyel járt, hogy a vállalatok a munkabért és a legsürgősebb anyagszámlákat sem tudják kifizetni. A klíringrendszer azt a célt szolgálta, hogy az államkincstár kényszerű eladósodási folyamatába konstruktív elemet vigyen bele. De már kezdettől fogva világos volt, hogy a jóvátételi klíringet megfelelő előkészítés után általános jellegű zárolt klíringrendszerré kell kifejleszteni. Ezzel nemcsak az arányos finanszírozást lehet hatékonyan fokozni, de teljesebbé lehet tenni a vállalatok pénzügyi ellenőrzését és növeli a zárolva tartható vállalati követelések állományát. Ezek a követelmények a jelen helyzetben parancsolólag lépnek fel. Megfelelő anyagutánpótlás hiányában a saját anyagkészletek felélése, az árszabályozás fogyatékossága folytán adódó tartalékok és a haszon címén 500-600 milliárd adópengőre tehető a nagyipar befagyasztható megszolgált pénzigénye. Ha ezt az összeget máról holnapra rendelkezésre bocsátanánk, egyrésze pénzintézeti számlákon helyeződne el, másik része pedig a piacon jelenne meg és morzsolódna fel. De 500-600 milliárd adópengős keretben megmozgatható a válságba jutott nemzetközi áruforgalom is. Az állam tehát ma akkor jár el helyesen, ha a befagyasztható vállalati követeléseket mintegy kényszerkölcsön formájában a nemzetközi áruforgalom és így az ipari anyagutánpótlás alimentálására veszi igénybe és ahogyan ezek az állami, vagy államilag finaszírozott anyagkészletek a vállalatok között szétforgácsolódnak, a zárolt vállalati követelések is fokozatosan felszabadíthatók. Gyakorlatilag: az anyagkészlet egy része olyan vállalatoknak jut, amelyeknek zárolt követelése áll fenn. Ebben az esetben az anyagutánpótláshoz képest zárolt követelésük is csökken. Adódhatnak esetek, amikor az a vállalat, amelynek az anyagot fel kell dolgozni, csak hitelből képes ezt az anyagot felvásárolni. Döntő az, hogy a zárolt klíringrendszer megakadályozza az ipari forgótőkék elporladását, rendeltetés ellenes felhasználását és az iparvállalatok ésszerű finanszírozásának bázisát teremtse meg. Talán nem is kell különösen hangsúlyozni, hogy ennek a rendszernek milyen döntő szerepe lehet a tervezett valutareform szempontjából. A zárolt klíringrendszer a tervezett valutareformnak egyik pénzügytechnikai előfeltételét teremti meg. A zárolt klíringrendszer bevezetéséről szóló, csatolt rendelettervezet az összes felmerülő szempontok kellő mérlegelése és egyeztetése alapján készült.
