Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
Nem terjeszkedik ki valamennyi vállalatra, hanem csupán a vállalatok megnevezett körére. Nem is szükséges, hogy kisebb vállalatok, amelyek nehezebben ellenőrizhetők és amelyek a pénzgazdálkodás szempontjából csak kisebb súllyal esnek latba, már ma szoros pénzügyi kontroll alá vonassanak. A tervezet, az ipari finanszírozással kapcsolatban nem egy személynek, hanem szűkkörű bizottságnak ad felhatalmazást. Ez azért kívánatos, mert a zárolt vállalati követelések felszabadítása a napi munkában szorosan összefügg az árak megfigyelésével és azok esetleges gyors változtatásával, továbbá a hitelfolyósításokkal. A közigazgatásban ezek a kérdések megfelelően rugalmasan és gyorsan csak akkor rendeződnek, ha azok, akik az ár- és hitelkérdésben intézkednek, folyamatosan tisztában vannak a vállalatok pénzügyi helyzetével is. A tervezet a jóvátételi klíringtől eltérően a lebonyolításba bekapcsolja a pénzintézeteket. Ez azért szükséges, mert az intézetek az érdekkörükbe tartozó vállalatoknál évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek és kívánatos, hogy a pénzintézetek fokozott felelősséggel működjenek közre a kötött gazdálkodás feladatainak megoldásában. A tervezet a készpénzforgalom messzemenő kikapcsolását, ugyanakkor azonban a pénzintézeti követelések értékállandóságának feltétlen biztosítását célozza és olyan helyzetet kíván teremteni, hogy a rendszerbe vont vállalatok egész pénzforgalma folyamatosan ellenőrizhető legyen. Fontos kívánalma a tervezetnek a folyó termelés finanszírozásának elkülönítése az újjáépítéstől. Egyrészt korlátok közé kell szorítani, hogy a vállalatok folyó bevételeik terhére végezzék a rekonstrukciós munkákat és ezáltal az árakat indokolatlanul emeljék, illetőleg ilyen okból állandó deficitet mutassanak ki, másrészt viszont biztosítani kell, hogy azokat a hiteleket, amelyeket rekonstrukciós célból kapnak, valóban újjáépítésre fordítsák. Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen kívánni, feltétlenül biztosítani kell a vállalatok folyamatos pénzellátását és szükség esetén hitelellátását. A klíringrendszerbe bevont vállalatok csak annyi pénzhez juthatnak, amennyit az Ipart Finanszírozó Bizottság engedélyez. Ebből pedig az következik, hogy a zárolt követelésekből felszabadított pénzösszegek bankjegyfedezetét minden körülmények között biztosítani kell és ez csak akkor remélhető, ha ez a bankjegyszükséglet minden más igényt megelőz. A folyamatos pénzellátás még attól sem tehető függővé, hogy a vállalati bevételek megfelelő fedezetet nyújtanak-e és ezért kíván már a rendelettervezet a vállalatok hitelellátásáról intézményesen gondoskodni. • Egykorú másodlat. - UMKL. XXIX-L-l-f. 1. d. Az irat utolsó oldalán: „Beérkezett 1946. április 26. Oltványi (kézjegy)". „Gál f. f. úr hozzászólást kérek. W(alder) (kézjegy)". A GF főtitkára egyidejűleg 1946. április 24-i kelettel megküldte hozzászólásra a rendelettervezet hat szakaszból álló szövegét, kérve április 30-ig az írásbeli észrevételeket. A tervezet melléklete a zárolt klíringrendszerbe bevonandó vállalatok névjegyzékét tartalmazza. Ebben 31 szénbánya, 8 ásványolajipari vállalat, 35 gép- és fémipari vállalat, 20 a villamosművek és az elektrotechnikai ipar körébe tartozó vállalat neve szerepel.
