Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
hogy a stabilizáció előkészítésének és megvalósításának konkrét kérdéseiben is egység alakult volna ki. A Magyar Kommunista Párt 1946. május 9-i keltezésű, a valutastabilizációval foglalkozó feljegyzését követi a május 13-i keltű dokumentum, amely a párt tervezetét tartalmazza az értékálló pénz megteremtésére. 1946. május 15-én a Szociáldemokrata Párt Gazdaságpolitikai Bizottsága alakít ki véleményt a stabilizáció programjáról. Május 16-án Rácz Jenő pénzügyminiszter szól hozzá az MKP tervezetéhez. Közgazdasági, pénzügyi megfontolásokra és számadatokra hivatkozva a stabilizáció időpontját, feltételeit és módszereit illetően számos aggályt fejt ki. Ezek lényege: az időpont elhalasztása szükséges. Külföldi kölcsönök szerinte a stabilizáció nélkülözhetetlen előfeltételei. A Kommunista Párt tervezetének számadatait is kifogásolja, vitatja a költségvetés tervezett bevételi és kiadási előirányzatai, illetve a számításba vett egyensúlyhiány realitását. Bírálja az MKP által tervezett adózási intézkedéseket és más észrevételeket is tesz. Antos István május 18-i feljegyzése foglalkozik Rácz Jenő aggályaival. Összefoglalóan arra a következtetésre jut, hogy a Kisgazda Párt állásfoglalása is arra mutat, hogy „a stabilizáció gazdasági előfeltételei adva vannak, és így az egész kérdés politikai üggyé válik". A munkáspártok a stabilizációs program kidolgozásához itthoni legjobb szakembereiken kívül igénybe vették külföldön dolgozó kiváló magyar közgazdászok segítségét is. Az MKP a Moszkvában dolgozó Varga Jenőt, az SZDP az Angliában működő Káldor Miklóst. Egy májusi feljegyzés már a stabilizációval kapcsolatos részletes feladatokat tartalmazza a népgazdaság egyes ágazataiban. Június 18-án az MKP javaslatai „a stabilizációval kapcsolatos sürgős intézkedésekről" összegezik a Minisztertanács elé terjesztett legfontosabb intézkedések jegyzékét. A július 5-i és 22-i Gerő Ernőnek írt feljegyzések az előkészítés és szervezés részproblémáiról szólnak. A stabilizáció előkészítésének és megvalósításának kiterjedt irodalma van. Ebből ezúttal is megemlítendők a korabeli prominens vitapartnerek, köztük Baranyai Lipót és mások álláspontjával - különösen a külföldi kölcsön követelésével foglalkozó írások 26 . Berend T. Iván korabeli dokumentumokra, köztük a nagybankok vezetőinek külföldi tárgyalási jelentéseire is hivatkozva bizonyítja, hogy akkor a szóbajöhető külföldi hitelezők sem voltak hajlandók e célra új kölcsönök folyósítására. Berend megállapítása 'szerint: „Míg a különböző pártok s elsősorban a többségi Kisgazda Párt az »ellenzékiség« álláspontjára helyezkedett, s a külföldi hitel szükségességét makacsul hangoztatva szkeptikusan várakozott, az MKP tevékenyen nekilátott az előkészítő munkának" 27 . A külföldi kölcsönök ügyét más megközelítésben említik az eseményt közel négy évtizeddel később elemző szerzők: „. . . a stabilizálás nem épülhetett külföldi kölcsönre, a hazai források nagy arányú központi mozgósítására viszont az MKP mutatkozott leginkább késznek, mivel ez a párt finanszírozáspolitikai elképzeléseivel teljesen egybevágott. A kommunisták kezdeményező pozícióját erősítette, hogy a stabilizáció megvalósíthatatlan lett volna nemzetközi
