Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

róügyletben a tőkénél, úgyszintén a kamattérítés folytán felmerült veszteség különbözeteként adódik, az államkincstárt illeti. Ezt a többletet a kincstár elsősorban az adópengőre szóló postatakarékpénztári takarékbetétekkel és csekkszámlakövetelésekkel kapcsolatban felmerült veszteség fedezésére, másodsorban pedig a Magyar Nemzeti Banknál az állam terhére fennálló adósság apasztására fordítja. Annak érdekéhen, hogy a Magyar Nemzeti Bank a valorizációból kifolyó esetleges veszteségeket elkerülhesse, ez a rendeletszakasz úgy intézkedik, hogy a Bank a nála vezetett adópengőre szóló zsírószámlákon vele szemben fennálló követelések mindenkori összesített egyenlege erejéig a postatakarékpénztárnál adópengőre szóló felmondás nélküli kamatmentes betétet helyezhet el. Az 5. § rendelkezései szerint olyan tartozásnál, ahol jogszabály átértékelést nem rendelt el, illetőleg az ügyletkötő felek nem kötöttek ki a Magyar Nemzeti Bank rendelkezéseinek figyelembevételével átértékelést és amelyre nézve a hitelező kötelezettséget vállalt arra, hogy a lejáratkor halasztást ad, illetőleg, hogy váltótartozás esetében a tartozás rendelkezésére új váltót vesz át, az adós ezt csak abban az esetben követelheti, ha a lejáratkor elismeri, hogy tartozása a lejárat napjával adópengőtartozássá alakul át. Ebben az esetben az átalakulástól kezdődő időre a hitelező a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámítási kamatlába felett legfeljebb évi 9% kamatot követelhet. A 6. § a késedelembe esett adós tartozásának adópengőre való átalakulásáról szól. Lényegbevágó intézkedéseket tartalmaz a rendelet 7. §-a. Eszerint a minisztérium, a pénzügyminiszternek az újjáépítési miniszterrel egyetértésben tett előterjesztésére az egyes termelési ágaknak nyújtandó hitelek vagy célhitelek tekintetében a hitel rendeltetésére figyelemmel eltérést engedélyezhet a rendelet 3. §-ában kimondott azon tilalom alól, hogy a Magyar Nemzeti Bank csak adópengőre kiállított váltót fogadhat el leszámításra. A 8. § az adópengőre szóló tartozások jelzálogjogi biztosításáról, a 9. § az aranypengő-rendeletek hatályon kívüli helyezéséről és végül a 10. § a rendelet 1946. évi január hó 10. napján történő hatályba lépéséről szól. Kétségtelen, hogy a fenti rendelkezések csak részletmegoldások, amelyek nem szüntetik meg egyszer s mindenkorra azokat a visszásságokat, amelyek a gazdasági élet különböző területein az emissziós gazdálkodás eredményeképpen előállottak. Mindamellett remélhető, hogy a tervezett rendelkezések üdvös hatása nem fog elmaradni a hitelszervezet fokozatos megerősödésében és az államháztartás vitelében egyaránt. A tervezett intézkedések eredményei útmutatásul szolgálhatnak a jövőben abból a szempontból is, hogy az adópengő alkalmazása a gazdasági és pénzügyi élet egyéb területeire milyen mértékben volna kiterjeszthető. Décsey Somogyi K. Gordon Tisztázat. - UMKL. XXIX-L-l-f. 1. doboz. A pénzügyminiszter eredeti aláírásával. Az előterjesztést a Minisztertanács körözés útján 1945. december 31-én elfogadta. A Magyar Közlönyben 1946. január l-jén 12.430/1945. M. E. sz. alatt a rendelet közzétételre került.