Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
ütközik. Ilyen körülmények között nincsen más lehetőség, mint hogy a teljes és maradéktalan megoldást jelentő általános érvényű stabil számítási eszköz bevetése helyett részmegoldások útján igyekezzünk a viszonylag legkedvezőbb eredményeket elérni. Az első lépés e téren a közadóknak adópengőben, mint számolási értékben való meghatározásáról szóló kormányrendelet közzétételével már meg is történt. Az adópengőről szóló kormányrendelet megszünteti a kivetett közadók fokozatos elértéktelenedését és ezáltal fokozatos láncszemként kapcsolódik azoknak az intézkedéseknek a sorozatába, amelyek az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célozzák. Az ország gazdasági helyzetének konszolidálása terén további nagy fontnosságú lépést jelentene az, ha lehetővé tennénk pénzköveteléseknek adópengőben való meghatározását. Az erre irányuló kormányrendelet tervezetét a kapott utasításoknak megfelelően el is készítettük. A tervezetnek megfelelő rendelet egyfelől a természetes tőkeképződés előmozdítását, másfelől pedig az elértéktelenedő jegybankhitelek spekulatív igénybevételének lehető kiküszöbölését célozza. További fontos célja a rendeletnek az is, hogy lehetővé téve a valorikus hitelek egységes típusának a kifejlesztését, módot adjon a kormányzatnak arra, hogy a hiteligényeket a gazdasági helyzet szükségleteihez igazodó korlátok közé szorítsa. Ez az intézkedés adna módot arra is, hogy az arra rászorulók a helyzetükhöz mérten valorizált pénzhitelekhez jussanak. A vázolt céloknak az elérése - a betétképződés fokozódásával és a pénz vonalán az áruvonallal szemben jelenleg mutatkozó túlzott kereslet, illetőleg áruba menekülés visszaszorításával - a pénz forgási sebességének nagymértékű csökkenését vonná maga után. Tisztelettel tervezzük: Minisztertanácsi előterjesztés .. .* Hasonló helyzetekben egy új számolási egység gondolata a múltban is mindenkor foglalkoztatta azokat, akik az inflációk szervezetlen zűrzavarában legalább bizonyos fokú rendet és szabályozottságot óhajtottak teremteni, addig is, amíg a végleges stabilizáció előfeltételei ki nem alakulhatnak. Eredetileg a pénzügyi kormányzat egy ilyen általános érvényű számolási egység bevezetésére gondolt, amely az árszintben, a bérek és fizetések színvonalában, a hiteléletben, általában a magánjogi kötelmekben és nem utolsósorban a közadók fizetésének vonalán a szinte pillanatról pillanatra végbemenő eltolódásokat kikapcsolná és a gazdasági számításnak viszonylagosan biztosabb alapot szolgáltatna. Az erre irányuló munkálatok során azonban mind a magánjogi kötelmekkel, mind pedig a munkabérek és illetményekkel kapcsolatban leküzdhetetlen nehézségek merültek fel, amelyek miatt egy ilyen mélyreható és átfogó terv megvalósítása helyett pillanatnyilag be kellett érnünk azzal, hogy részmegoldás útján igyekezzünk a gazdasági élet bizonyos szektoraiban a legkedvezőbb eredményeket elérni. Az első lépés e téren a közadóknak adópengőben, mint számolási értékben való meghatározásáról szóló kormányrendelet közzétételével már meg is történt. Az adópengőről szóló kormányrendelet megszünteti a kivetett közadók fokozatos elértéktelenedését és ezáltal fontos láncszemként kapcsolódik azoknak az intézkedéseknek a sorába, amelyek az államház* Az előterjesztés első bekezdése szó szerinti megismétlése a dokumentumban fentebb már közölt első bekezdésnek.
