Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
kiadásokat, a harmadik az, hogy a nemzeti jövedelem rendkívül összezsugorodott és így nem bírja el az állami kiadások terhét, és végül a negyedik az, hogy a háborús károk helyreállításának ütemét a közönség megtakarítási hajlamán messze túlmenő mértékben igyekszünk gyorsítani. Ezek közül a jóvátételi szállítások és a háborús károk helyreállítása egyaránt azt jelentik, hogy a munkások között olyan jövedelmeket osztunk szét, amelyeknek nincs fogyasztási jószág ellentéte, ami szükségszerűen árfelhajláshoz vezet. Ily módon az infláció okai között szerepel olyan is, amely a generál árindex alapján való valorizálást lehetetlenné teszi. A fogyasztási jószágpiacon ugyanis gyors az áremelkedés, amit azonban a termelési jószág szektorban az áremelések csupán lassan követnek. Ha már most a valorizálás a termelési javak szektorában felvett adósságoknál egy olyan kulcs szerint történik, amely figyelembe veszi a fogyasztási javak szektorában bekövetkező - feltehetőleg egyelőre különösen jelentős, az előbbi szektorban bekövetkezőnél nagyobb - áremelkedéseket, úgy a beruházási jószágpiacoknak tönkre kell menniök. Ez is a generál valorizálás ellen szól. Mindezért a speciál-árindexekkel való valorizálás látszik ez idő szerint egyedül megengedhetőnek, az általam már korábban leírt módszerek és korrektúrák alkalmazásával. A valorizálással elérni kívánt előnyöket így is biztosítani lehet a hátrányok nélkül. Ilyen formában a valorizálást én is feltétlenül szükségesnek tartom. Különleges problémát jelent a valorizálás tekintetében, hogy a kormány a legfontosabb közszükségleti cikkeknek árát rögzíteni kívánja. Kérdéses, miként lehet majd akkor még olyan árindexszámot kiszámítani, amely a valorizálás alapjául szolgálhatna. Attól tartok, hogy a kétféle intézkedés ellentmond egymásnak. Csizik államtitkár úr a hitelpengőt a törtarany ára alapján kívánja megszerkeszteni. Ez aggályosnak látszik, mert a törtarany forgalomban lévő mennyisége csekély. Ha pedig a törtarany ára szabadon alakul, az ipari áraké pedig rögzítve van, az utóbbiakat gyártók vagy forgalombahozók tartozásaikat nem képesek a törtarany ára alapján átértékelve visszafizetni. Csizik államtitkár úr arra is gondol, hogy ha a hitelpengő generál árindexszám alapján szerkesztetnék meg, úgy az árváltozást az árumennyiség változásának megfelelően helyesbíteni kellene. A valorizálás célja ugyanis csupán a pénz-, nem pedig egyidejűleg az áruoldalról jövő árváltozásoknak is a kiküszöbölése. Ez emléletileg helyes, de gyakorlatilag nem valósítható meg, még pedig több okból. így a kínált mennyiség megváltozására a kereslet a különböző áruknál eltérő elaszticitással reagál, vagyis az árváltozás a kínálat mennyiségének megváltozásával csak kivételesen proporcionális. De számolni kell a statisztikai adatok elégtelenségével is. Így különösen az felmérhetetlen, hogy az egy gazdasági évben rendelkezésre álló élelmiszermennyiség minő ütemben fogyasztatik el, márpedig ha az év elején nagyobb a fogyasztás, úgy az év hátralékos részében a kínálat összezsugorodik. Ezért is tehát csupán parciális korrektúrákat ismerő valorizálás alkalmazható. Hogy e nehézségek ellenére mégis a valorizálás mellett foglalok állást, annak oka, hogy a pengőromláson való nyerészkedést kiküszöbölendőnek vélem, mert az a fogyasztótömegek érdekeit sérti, továbbá, mert a tőke hibás befektetéseit (Kapitalfehlleitung) kiküszöbölendőnek vélem, végül, mert a tőke-
