Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

valóságos csökkenését kiegyensúlyozó mértékkel sem. S lenne emellett egy állandó törekvés valamilyen olyan értékállandóság biztosítására, amely a valóságos értéket legalább is megközelítené. így a pénzforgalomban egymás fölött valóságos geológiai rétegek rakódnának le, amelyek áttekinthetetlenségüknél s fogyatékos összefüggéseiknél fogva a zavart csak fokozhatnák. VI. Fentebb elmondottak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy: a) a megfelelő gazdasági előfeltételek hiányában a pénzérték stabilizálására gazdasági alapon nem gondolhatunk; b) a jogtechnikai megoldások, amelyek a pénz értékmérő és fizetési eszköz funkciójának elválasztásával kívánnának korlátozott körben részmegoldást teremteni, veszélyes kísérletnek bizonyulnak, különösen akkor, ha a stabilizáció végleges megteremtése belátható időn belül nem várható; c) a számolási értéknek reális módon, a valóságos értékmegoldásokat megközelítő mértékben és gyors ütemben való megállapítási rendszere nyilvánvalóan a gazdasági élet egész területére éreztetné hatását, s előreláthatatlan súlyos zavarokra vezetne; d) a számolási értéknek óvatos, a valóságos értékcsökkenést el nem érő, lassúbb ütemű megállapítása a kívánt cél elérésére alkalmas nem lenne, s annak hátrányait a várt előnyök nélkül érvényesítené. Másolat. - OL. 2/51. 32. cs. 430. t. 29-38. 1. UMKL. XXIX-L-l-f. 1. doboz. A feljegyzés a MÁH anyagai közt „Gy/K" jelzéssel található. Szerzője feltehetően dr. György Ernő, a Takarékpénztárak és Bankok igazgató jogtanácsosa. Nyomtatott anyag „Felelős kiadó Dr. György Ernő 453 687 Atheneum. Felelős: Talabér Ferenc" jelzéssel. 74. Budapest, 1945. október 27. VARGA ISTVÁN VÉLEMÉNYE A HITELPENGÖ BEVEZETÉSÉNEK TERVÉRŐL ÉS AZ ÁLTALÁNOS VALORIZÁCIÓ HÁTRÁNYAIRÓL A Pénzügyminisztérium által a hitelpengő bevezetésére vonatkozó rendelettel szemben számos aggály merül fel. A takarékkorona azonban olyan időpontban vezettetett be, amikor a gazdasági viszonyok már igen súlyosak voltak. Az államháztartás egyensúlya is biztosítva volt. Ekkor jelentősebb áremelkedés már nem következett be, úgyhogy a takarékkorona legmagasabb jegyzése is csupán 125 volt a kiindulást jelző 100-zal szemben. Most azonban merőben más a helyzet. A gazdasági helyzet egyáltalában nem kiegyensúlyozott. Az infláció jóval rohamosabb, mint annak idején volt. Az infláció megszüntetésére egyelőre kevés a kilátás. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok is oly kiegyensúlyozatlanok, hogy az áralakulás, illetve az árviszonylatok nem tekinthetők normálisoknak. Az élelmiszer árindex a háború előttihez képest kétezerötszázszoros, ha a jegyre kapható cikkeket az alacsony