Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

get - mindez a gyakorlatban leküzdhetetlen technikai nehézségekre vezetne. Nem hagyható amellett figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a fizetéseknek és munkabéreknek ez az index-szerű eltolódása a munkavállalóknak komoly politikai és gazdasági súllyal bíró rétegét legalább is bizonyos mértékben érzéketlenné tenné az árak változásával szemben. Talán rövidlátással vagy az összefüggések meg nem felelő felismerésével könnyen hajlamosak lehetnek sokan arra, hogy az áralakulás kérdésében magukat érdektelennek tekintsék, mondván, hogy amennyivel az árak eltolódnak, annyival az ő fizetésük is emelkedik. A béreknek és áraknak egy olyan egymásra kölcsönösen ható, a pénzelértéktelenedési folyamatot előre fel sem mérhető mértékben lerontó rendszere alakulna így ki, amely a legrövidebb idő alatt a biztos gazdasági összeomlás felé vezetne. A pénz iránti bizalom utolsó foszlányai is megsemmisülnének - de amellett a piacnak effektív pénzzel való ellátása is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközne. A számolási érték ily módon való bevezetése, mely célkitűzését őszintén és becsületesen, gyors ütemben, s a valóságnak megfelelően kívánná megközelíteni, nyilvánvalóan mihamar a lehetetlenségbe fulladna. Ennek a veszélynek felismerése könnyen vezethet egy másik oly rendszer kialakulására, amely megelégszik inkább a valorizáció elvének kihangsúlyozásával, s lemond arról, hogy azt őszintén végre is hajtsa. E rendszer mellett elképzelhető lenne az, hogy az értékmegállapítások csak ritkább időközökben, havonként, kéthetenként stb. történnének, s hogy az értékmérő megválasztásánál, valamint annak alkalmazásánál oly technika nyerne alkalmazást, amely szépítené a valóságos helyzetet, s a pénz elértéktelenedését a ténylegesnél enyhébbnek tüntetné fel. Ez a megoldás talán pillanatnyilag kevesebb megrázkódtatást idézne elő a gazdasági életben s kisebb mértékben gyakorolna vonzerőt a hiteléleten kívüleső szektorra. Viszont megvolna az a hátránya, hogy az általa kívánt célt nem érné el. Egy ilyen ál- vagy félvalorizáció nyilvánvalóan nem vezetne a pénzeknek a bankok felé való áramlására. Ha az, aki pénzzel rendelkezik s annak értékállandóságát a lehetőség szerint biztosítani kívánná, úgy látná, hogy a számolási érték a valóságos értékeltolódások, a pénz tényleges értékcsökkenése mögött jelentős arányban elmarad, akkor inkább más elhelyezési módok felé orientálódik. Ez a félmegoldás az elérni kívánt eredmény szempontjából előreláthatólag hatástalannak bizonyulna. A megoldás e rendszerének lenne azonban további hátránya is. A nem reális számoló érték bevezetése is gyöngítené a papírpengő iránt amúgy is megingatott bizalmat. Egyben azonban súlyos csalódásokat ébresztene a stabilizáció kérdésében, amelyre pedig a megfelelő gazdasági adottságok bekövetkeztével feltétlenül sor kell hogy kerüljön. Súlyos és későbben nehezen reparálható hiba lenne, ha azt a lelki beállítottságot, amellyel egy ilyen stabilizációt a közönség legszélesebb rétegeinek fogadnia kell, s amely sikerének legelsőrendű feltétele, egy más felépítésénél fogva elhibázott kísérlet nehezítené meg. Az itt vázolt megoldás esetén egyébként a pénzvonalon fennálló zavarok is tovább fokozódnának. Volna egy papírpengő, amelynek ingadozó és értékmérésre alkalmatlan voltát az aranypengő bevezetése deklarálná. Volna egy aranypengő, amely nem azonos a papírpengővel, de nem azonos a pénzérték