Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
A mutatkozó hátrányokkal szemben a döntésre hivatottaknak határozottabban kell élnie azzal az előnnyel, hogy a közelmúlt tapasztalataiból meríthetik tanulságaikat. Következetesen s céltudatosan alkalmazni kell azokat a leszűrődött igazságokat, amelyeknek felismeréséhez az elmélet és a gyakorlat drága tandíj ellenében juttatott el. Ezeknek a tanulságoknak a figyelmen kívül hagyása önkéntelenül is fokozott felelősség kérdését állítaná előtérbe. Amikor az inflációs probléma lényegével foglalkozunk, néhány alapvető, általánosan elfogadottnak tekinthető alaptételből indulhatunk ki; mindenekelőtt annak a sajnálatos ténynek a leszögezéséből, hogy benne vagyunk egy súlyos inflációs folyamatban. Ennek legfőbb oka: az állam pénzügyi egyensúly hiánya; a bevételi oldalon súlyos kiesések, a kiadási oldalon a jóvátételi terhekből eredő jelentős szükséglettöbblet; a lényegesen lecsökkent termelés, amely az árukínálat és kereslet súlyos aránytalanságára vezet. A gazdasági életben végbement súlyos eltolódásokat számszerűen is érzékeltette a parlament szeptember 5-i ülésén megtartott miniszterelnöki beszéd, amikor rámutatott arra, hogy a nemzeti jövedelem ez idő szerinti volumene 1938-39-hez képest közel a felére csökkent s ennek mintegy 20%-át a jóvátételi kötelezettség teljesítése veszi igénybe. Az újjáépítést szolgáló beruházásnak kielégítő színvonalon való tartása esetén tehát a háború előtti életszínvonalnak körülbelül egyharmad részét lehet a népesség számára átmenetileg biztosítani. Az életszínvonalnak e kényszerű leszorításával szemben széles körben érvényesülő ellenállás, a lecsökkent árukínálat mellett, szükségképpen az árak gyors ütemű emelkedésére vezet. A jelenlegi inflációnak egyik legerőteljesebb forrása így az áruoldalról jelentkezik. Oly jelenség ez, amelyet pillanatra sem hagyhatunk figyelmen kívül, amikor az inflációs bajok orvoslásáról, a stabilizációs lehetőségek teremtéséről beszélünk. Nyilvánvalóan vitán kívül áll az a felismerés is, hogy az infláció problémájának igazi s véglegesnek is bizonyuló megoldására csak akkor gondolhatunk, ha az orvoslást a kérdés gyökerénél, a bajt előidéző okoknál kezdjük. Ha sikerül a termelést lényegesen felfokozni, az áruellátást számottevően megjavítani, a kínálat és a kereslet között mutatkozó aránytalanságot megszüntetni, ha az állampénzügyek terén az egyensúly a bevételek növelése, a kiadások csökkentése útján megteremthetővé válik, ha a bankóprést az állami szükségletek kielégítésére tovább igénybevenni nem fog kelleni, akkor az infláció betegségéből is kigyógyultunk. S ezen az úton jutunk el a természetes és valóságos teljes hatékonyságú stabilizációhoz is. Természetesen, mint sok más esetben, itt is az a helyzet, hogy könnyebb a helyes diagnózishoz eljutni, mint - a feltornyosuló nehézségek között - a biztosan ható orvosszereket is megjelölni. De a helyes diagnózis alkalmas lehet arra, hogy a nem megfelelő tüneti kezelés kuruzslószerének alkalmazását mellőzzük. Ezúttal alábbi fejtegetéseinket e cél szolgálatába kívánjuk állítani. II. Találkozunk oly felfogással, amely teljesen tisztában van ugyan azzal, hogy 146
