Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Nagy Ferenc s. k. (miniszterelnök Magyar Közlöny, 102. szám, 1946. május 7. UMKL. XIX. L-l-n-. 2. doboz. Budapest, 1946 március 8. A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ELŐTERJESZTÉSE A MINISZTERTANÁCSHOZ A PÉNZINTÉZETEK ÁLTAL BENYÚJTOTT KINCSTÁRI JEGYEK LESZÁMÍTÁSA ÜGYÉBEN Az államkincstárnak kincstári jegyek ellenében kölcsönt nyújtó pénzintézetek, a vonatkozó egyes kölcsönmegállapodásokban részükre biztosított leszámítási lehetőség igénybevételével, a kincstári jegyeket a Magyar Nemzeti Banknál általában leszámíttatják. Ezzel kapcsolatban az eddigi gyakorlat során nehézség nem merült fel. A Bank közelmúltban újjáalakított főtanácsának kebelében 1 azonban újabban aggályok merültek fel arra nézve, vajon a Bank alapszabályai 50. cikkének első bekezdésében foglalt tilalommal összeegyeztethető-e az a gyakorlat, hogy a Bank állami kincstári jegyeket a pénzintézetek benyújtásában leszámít. Az alapszabályok 50. cikkének első bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy „az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a Bank eszközeit egyáltalán, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban, vagy devizákban egyidejűleg nem szolgáltatják". Nézetem szerint a szóbanlevő aggály teljes megvilágítása szempontjából a Bank alapszabályainak 59. és 64. cikkében foglaltakra is figyelemmel kell lenni. Az 59. cikk értelmében ugyanis a Bank leszámíthat minden olyan értékpapírt, amely a kölcsönüzletben elfogadható és legfeljebb három hó alatt lejár. A 64. cikk szerint viszont a kölcsönüzletben zálogul elfogadhatók a budapesti tőzsdén hivatalosan jegyzett értékpapírok a részvények kivételével, feltéve, hogy a főtanács az értékpapírokat zálogul való elfogadásra alkalmasnak (lombardképesnek) nyilvánította. Véleményem szerint ezek a rendelkezések megengedetté teszik a kincstári jegyek leszámítását is tekintettel arra, hogy a kincstári jegyek a budapesti tőzsdén hivatalosan jegyzett, három hó alatt lejáró értékpapírok sorába tartoznak. Egyébként pedig a Bank főtanácsa a kincstári jegyek lombardképességét eddig minden egyes esetben megállapította. Tény ugyan az, hogy amikor a tőzsdei forgalom - mint jelenleg is - szünetel, az árfolyamjegyzés a tőzsdei forgalom újrafelvételéig egyelőre nem következik be, ezt a hiányt azonban pótolja az árjegyzőlapba való bevezetés és a tőzsde tanácsának az a kijelentése, hogy a tőzsdei forgalom újraf elvétele után a jegyzést megkezdi.
