Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
is tükrözik. Az Újjáépítési Minisztérium (ebben az időpontban Nagy Ferenc az újjáépítési miniszter), az iparindítási hitelekkel kapcsolatos jogszabályalkotást és a minisztériumi szintű operatív intézkedések jogkörét 1945. májusi minisztertanácsi rendelet alapján kívánja gyakorolni. A Magyar Nemzeti Bank - mely ugyancsak kisgazdapárti vezetés alatt áll - a hitelélet irányításának központi funkciójára hivatkozva a hitelnyújtás szabályai megállapításának jogkörét továbbra is magának igényli. A szociáldemokrata vezetés alatt álló Iparügyi Minisztérium e vonatkozásban a bank álláspontját osztja. Az újjáépítési miniszter augusztusban az Országos Gazdasági Tanács szintjén próbálkozik hatásköre érvényesítésével. Ez azonban a gyakorlatban nem került elfogadásra. Az iparindítási hitel bírálata - az Ipari Minisztérium véleményező szerepének fenntartásával - a Magyar Nemzeti Bank és a pénzintézetek közti kapcsolatban valósul meg. Politikai hátterű hatásköri viták egyik lényeges szempontja volt e hitelek feltételeinek megállapításánál a valorizáció mértéke. Az adós vállalatok abban érdekeltek, hogy a hitelek ne, vagy csak minél kisebb részben kerüljenek valorizálásra. A központi szervek, elsősorban az Ipari Minisztérium és a Nemzeti Bank a valorizáció minél nagyobb arányú érvényesítésére törekedtek. Végső soron olyan döntés történt, mely szerint a kölcsönök összegének 50%-a a létfenntartási index, továbbá a szén- és a búzaárak figyelembevételével valorizáció alá esik, másik 50%-uk pedig valorizálatlanul fizethető vissza. Az erre vonatkozó dokumentumot a Pénzügyminisztérium, az Ipari Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank vezetői látták el kézjegyükkel 10 . Az inflációs időszakot végig kísérték a bankjegyforgalomhoz szükséges pénzmennyiség előállításával kapcsolatos problémák. Újabb és újabb bankjegycímleteket bocsátottak ki, versenyfutásban a forgalom pénzszükségletének növekedésével. 1945. május 28-án a Nemzeti Banknak mindössze 122 millió pengő pénzkészlete volt. A Pénzjegynyomdától működésének újraindításától május 26-ig 608 millió pengő névértékű bankjegyet kapott. A Pénzjegynyomda feljegyzése részletesen ismerteti a bankjegygyártás technikai feltételeit és az ezzel kapcsolatos problémákat. A bankjegyszükséglet és annak technikai kielégíthetősége alapvetően befolyásolt politikai, gazdaságpolitikai intézkedésekkel kapcsolatos állásfoglalásokat is. Gyakran politikai indítékú viták „díszletéül" is szolgál. A bank elnöke a miniszterelnöknél a soronlevő béremelések ellen azzal az indokolással tiltakozik, hogy a bank jegy gyártás képtelen egy esetleges béremelés fedezetét fedezni. A pénzügyminiszter támogatja a bank és a Pénzjegynyomda beadványait és az iparügyi minisztertől azt kéri, hogy a béremeléseket december 15-e előtt ne hajtsa végre, mert a szükséges bankjegymennyiséget csak új, nagyobb címletű bankjegyek elkészülte után tudja biztosítani. A Magyar Nemzeti Bank - mint már említettük - eredeti alapszabályai szerint az államnak kölcsönt nem, illetve csak egyidejű és azonos értékű arany- vagy devizafedezet mellett nyújthatott. A Minisztertanács az 1939. évi II. sz. (ún. honvédelmi) törvény és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-i felhatalmazása alapján ezt a tilalmat 1945. május 4-én felfüggesztette. A - formájában is - közvetlen hitelnyújtást azonban mind a
