Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
pénzügyminiszter, mind a bank vezetése - a bank főtanácsában folytatott vitákra való tekintettel is - el akarta kerülni. így a kincstárjegykölcsönök kibocsátásának módszerét választották. Ezeket központilag (a TÉBE részvételével) megállapított kvóták szerinti megosztásban a pénzintézetek jegyezték és a megállapodás értelmében az MNB-hez viszontleszámításra nyújtották be. Az emisszióval fedezendő állami kiadások összegének növekedését, egyúttal az infláció ütemének gyorsulását érzékelteti az egyes kibocsátások névértéke is. A Magyar Nemzeti Bank körleveleiben megkísérelte a pénzintézetek hitelbírálati szempontjainak újabb központi kritériumok szerinti szabályozását. 1945 augusztusában utalt arra, hogy - a még 1942. április 18-án kibocsátott körlevele és az azt követő intézkedések a „változott viszonyoknak megfelelő értelmezéssel továbbra is érvényben vannak, az intézeteknek tehát ezentúl is különös súlyt kell helyezniük a hiteligények gondos megválogatására, és főleg annak felderítésére, hogy az igényelt hitel valóban a hasznos termelés céljait szolgálja-e, hogy a hitel visszafizetésének időtartama arra a minimális időre van-e korlátozva, melyen belül a kitűzött gazdasági cél elérhető, hogy az igénylőnek nincsenek-e olyan mobil eszközei, melyek felhasználásával a kívánt célt a hitel igénybevétele nélkül is meg tudja valósítani. . Z' 11 . Lényegében a bank háborús körülmények közt kialakított, a szelektív hitelpolitika elveit és szempontjait összegező szabályozásának fenntartását és továbbvitelét kísérelte meg ezzel. A hitelpolitika és a hitelezési gyakorlat jegybanki eszközökkel történő irányítását azonban a kialakuló hiperinfláció feltételei - ebből eredően az adóspozíció előnyei a vállalatok és a hiteleket közvetítő üzleti bankok számára - nem segítették elő. A kormányzat is elsősoriban más szervekre támaszkodott a hitelezési gyakorlat megvalósításakor. Az infláció ütemének fékezésére irányuló intézkedések egyik - hatásában végül is eléggé korlátozottnak bizonyult - tényezője volt az 1945 decemberében végrehajtott bank jegy lebélyegzés. A végrehajtás időpontja december 19. December 18-án a TÉBE ülésén határozzák el az egységesen követendő pénzintézeti magatartást. A pénzlebélyegzés gyakorlati menetében, hatékonyságában, a végrehajtás során tapasztalt hibák és hiányosságok egy része az érdekeltek a lebélyegzés - számukra negatív - hatásait semlegesíteni kívánó intézkedéseiből állott elő. Átfogó - az inflációs pénzpolitika egészét érintő - értékelést a bank 1946. január 14-i jelentése tartalmaz. 1946. január l-jén megalakult a Gazdasági Főtanács és annak Titkársága. Ezzel mind a gazdaságpolitika megvalósításának módszerei, mind az egyes gazdasági tevékenységet folytató intézmények szerepe és tevékenysége szempontjából rövid idő alatt lényeges változás állott elő. A Gazdasági Főtanács koalíciós megegyezés alapján jött létre. A hétről hétre növekvő számú döntéseit plénumban a kisgazdapárti miniszterelnök vagy távollétében az ugyancsak kisgazdapárti pénzügyminiszter elnökletével hozta. A Főtanács főtitkára, Vas Zoltán és az általa szervezett viszonylag kis létszámú titkárság nemcsak a szakminisztériumok részéről a Főtanács elé terjesztett ügyek intézésére, hanem - gyorsan növekvő számban - saját kezdeményezéseire és azoknak a Tanácsban történő jóváhagyására törekedett.
