Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
tisztázása céljából folyó évi július hó 26-án a Magyar Nemzeti Bankban a jegybank vezetőségének és szakközegeinek, továbbá a gazdasági tárcák és a Pénzintézeti Központ képviselőinek részvételével értekezlet tartatott. . Az említett értekezlet határozatával nyert megbízás alapján felkérem a t. tanácsot, hogy a körülmények adott és egyelőre várható alakulásának figyelembevételével szíveskedjék a hitelpolitika terén követendő irányelveknek, valamint a hitelnyújtások érdemleges technikai mozzanatainál ezekkel összefüggően ajánlatos eljárásnak a kérdéseit letárgyalni és ez alkalommal kialakuló véleményét közölni. Tisztában vagyok azzal, hogy a szóbanlévő kérdések tárgyalásának eredményeként a t. Tanács nem bocsáthat olyan vezérfonalat rendelkezésre, amelynek követése a hitelengedélyezések konkrét eseteiben kielégítő döntéseket körülményes vizsgálódások rendszeres mellőzésével tenne lehetővé. Az ország gazdasági szervezetében a háborús erőveszteség folytán bekövetkezett egyensúlyzavar miatt sok gazdasági tevékenységnél, ezek között a hitelnyújtásoknál is jelenleg többnyire csak bonyolult utakon végrehajtható széles körű helyzetfelderítéssel sikerülhet elég gazdaságos megoldásokat kimunkálni. A gazdasági egyensúly megbillenésének az újjáépítés menetét leginkább gátló tünete ez idő szerint a beruházási célt szolgáló pénzösszegek, munkaerő és anyag arányos összefogása tekintetében jelentkező nehézség. Míg az erőteljesebb és kiegyensúlyozott gazdasági élet automatikusan gondoskodott arról, hogy a pénztőkének az a része, amely a munkaerő, Vagy az anyagok igénybevételénél nincs lekötve, gyümölcsözetlenül ne heverjen, a munkaerő és az anyag pedig ott, ahol a pénzzel keresik, idején rendelkezésre álljon, addig jelenleg az esetek tekintélyes részében könnyen előfordulhat, hogy a befektetésre máshonnan elvont pénzösszegek a munkaerőnek, illetőleg az anyagnak időlegesen meg nem szüntethető hiánya miatt számottevő ideig egyáltalán nem tudják a termelők tevékenységben reájuk háruló szerepet betölteni. Természetesen a jelenlegi viszonyok között azzal is számolni kell, hogy más pénzösszegek hiánya miatt rövidebb-huzamosabb ideig nem jutnak foglalkoztatáshoz, illetve felhasználáshoz. Az itt vázolt körülményeknél fogva a hitelfolyósításokról határozó tényezőknek nézetem szerint állandó megfigyelés alatt kell tartaniok a folyósított hitelösszegek, a munkaerő és az anyag eloszlása tekintetében kialakult helyzetet és az ilyen megfigyelés alapján kibontakozó képhez mérten az előbb említett három termelőtényező arányos találkozását leginkább biztosítani látszó hitelkérelmeket előnyben kell a többi kérelemmel szemben részesíteniök. Bár ez a megfigyelés, amint fentebb említettem gyakran bonyolult vizsgálódást kíván, megtettem az intézkedéseket annak rendszeres lefolytatása iránt. Az a véleményem, hogy a t. Tanács ezt velem egyetértőleg a hitelnyújtásoknál követendő elvek sikeres alkalmazását előmozdító lépésnek fogja minősíteni. A mondottak után legyen szabad az alábbiakban megjelölnöm a hitelpolitikának azokat az elvi kérdéseit, amelyek véleményem szerint legfőképpen tisztázandók volnának: 1. melyek volnának a közületi és a magánberuházásokkal kapcsolatos hiteligénylések elbírálásánál követendő elvi szempontok?
