Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

Az érkezés utáni napon nyomban intézkedtem, hogy belső utazásokra az általunk hozott hálókocsikat vegyék igénybe, természetesen a lengyel állam költségére. Ez meg is történt a küldöttség katowicei utazásakor és a NÉKOSZ-csoport turnéinál. Magyar Intézet megnyitása Az Intézet megnyitásának előkészítésére már előzetesen kiutazott Csapláros István lektor, mindent megtett a megnyitás sikerének az érdekében. Tekintettel a varsói elhelyezési nehézségekre, az Intézet egyetlen, középnagyságú szobából áll, amelyet néhány sokszorosított magyar történelmi rajz díszít, könyvtára pedig egyelőre úgyszólván kizárólag brosúrákból áll. Maga az ünnepélyes megnyitás az Intézetet magában foglaló épület előadótermében történt, ahol a magyar küldöttség tagjai voltak többségben. Lengyel részről csaknem kizárólag minisztériumi hivatalos személyek jelentek meg. A beszédeknek és Andics Erzsébet előadásának igen jó hatása volt. Lukács György előadásai A küldöttség politikai vezetője nagyon érdeklődő szakközönség előtt egy-egy előadást tartott a marxista esztétikáról és a mai irodalom problémáiról. Újjáépítési kiállítás Varsóban Ez a kiállítás volt a lengyelországi Magyar Hét legsikerületlenebb eseménye. Már az előkészítés körül az a zavar mutatkozott, hogy nem újjáépítési („odbúdwa"), hanem városrendezési („urbanistyka") címen jelezték. A kiállítás kellemetlen hatását főleg két körülmény idézte elő: 1. hogy az e fajta dokumentációs kiállításoknál alapvető fontosságú fényképanyag helyét jórészben plakátszerű, tehát nulla értékű dokumentációs jelleggel bíró, lengyel részről művészietlennek ítélt képek foglalták el. 2. Az egyes képek feliratai a nyelvtani és helyesírási hibáktól eltekintve olyan tartalmi zavarokat mutattak, amelyekről magyar részről ugyan tudtuk, hogy a technikai előkészítés hibáiból (a felirat-rajzoló nyelvtudásának hiányából), a fordítók és rajzolók nem összehangolt munkájából származnak, a lengyel közönség azonban minderről nem tudva egyenesen szabotázsnak minősítette az olyan eseteket, mint pl. az alábbi volt (erre utólag a lengyelek figyelmeztettek) : Az egyik kép a magyar kommunista parlamenti képviselők egy csoportját ábrázolta parlamenti vita közben, amint azt a kép alá írt felírás közölte, viszont a kép fölött az alábbi cím díszelgett: „Ki a nép ellenségeivel a Parlamentből!" - ami nyilván idézet