Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

piacnak ina is akkora a tekintélye, hogy egy Ötezer példányos francia kiadás ötször akkora angol kiadás súlyával ér fel. Javaslom, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kérjen fel egy öttagú magyar olvasóbizottságot, amely évi négy-öt ülésen kiválasztja azt a pár kitűnő könyvet, amelyet egy hasonló párizsi magyar olvasóbizottság figyelmébe ajánl. E párizsi testvérbizottságot bizonyos helyi ismeretek miatt kell megalakítani régóta Párizsban élő olyan magyar írókból és újságírókból, akik se szívükben, se tudásukban nem szakadtak el a hazától. Az öttagú bizottságot a France-Hongrie körébe kellene vonni, tagjai gyanánt - tájékoztató javaslatként - Lelkes Istvánt, a párizsi magyar intézet igazgatóját, Gara Lászlót, Gyomai Imrét, Német Andort s egy mindenkori ösztöndíjas magyar írót javaslok. A könyveket e bizottság küldené el megfelelő előkészítéssel a kiadónak. Néhányan, s éppen a legfürgébbek magyar származásúak, s vagy-ők vagy lektoraik magyarul is olvasnak. Megfelelő szerkesztéssel jó szolgálatokat tehet az időszaki francia füzet is, amely a magyar kiadók együttes vállalkozásaként az Officina kiadásában jelenik meg (címét most döntik el), a vezető helyén nagy íróink rövid írásait, a fennmaradó nagyobbik felében új magyar kiadványok ismertetését közli. A „Budapest" kiadóvállalatnak külföldi tervei vannak. Az olvasóbizottságok munkáját ezekkel a tervekkel is össze kell hangolni. 6. Párizsi intézetünk jó viszonyban volt s van ma is a francia egyetemi körökkel. Tudományunk egyoldalú, makacs germanizmusát ez a kis tűzhely próbálta latin szellemre téríteni a tengelykorban. A Minisztérium ösztöndíj-politikája azonban változatlanul a német tájékozódást támogatta. Ez a baj megszűnt, a latin szellem nem gyanús az új Magyarországnak. Párizsi intézetünk tehát a hazai tudománypolitikával egyetértésben segítheti ifjúságunk francia képzését s tágíthatja kapcsolatainkat a francia tudománnyal. Az intézet igazgatójának azonban más dolga is van. Terjessze ki munkáját az irodalomra, legyen állandó közvetítő a francia élet s ki-kiutazó író-diplomatáink közt. Ne tokosodjon be az egyetemi világba, éljen az irodalomban, muzsikában s művészetben is. Könnyebb tudományos hallgatóságot az intézethez szoktatni, mint ezeket a kényes, egyéni szálakat összeszőni a francia írókkal és művészekkel. Az írók húzódnak a politikai kötelezettségektől, követségekre nem szívesen járnak. így a követségi attasék régi feladata ma semlegesebb közvetítőkre hárul, a mi esetünkben párisi intézetünkre. Igazgatója, Lelkes István erre a feladatra kitűnően megfelel. 7. A magyar-francia barátság másik párizsi szerve a France-Hongrie. Eddig a követség (tehát a Külügyminisztérium) s a KözoktatásügyiMinisztériumegyütt támogatta, de együtt is csak fillérekkel. A France-Hongrie-nak nincs elég pénze. Elnöke, Louis Martin-Chauffier szenvedélyes magyarbarát s nagy erkölcsi tekintély a haladó Franciaország, katolikusok és kommunisták előtt egyaránt. Új titkára, Gyomai Imre jó viszonyban van a kiváló baloldali írókkal és közírókkal. Mindketten hivatottak rá, hogy a francia irodalmat hazánkba irányítsák. A kiszemelt vendégeket azonban kedvre kell hangolni, rá kell beszélni. A rábeszélés