Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

helye a terített asztal. Pénz nélkül nem lehet francia íróknak Párizsban fölfedezni Magyarországot. A francia írókat Magyarországon a Magyar-Francia Társaság veszi át a FranceHongrie-tól. Ez a társaság lendületes kezdet után állandó válságba hanyatlott. Nincs pénz s a vezetéstől sokan elkedvetlenedtek. Új élet kell a társaságba, hogy a francia íróknak ne csak az elindulásuk legyen jó, hanem a fogadásuk is. Van a magyar szellemi életnek egy íratlan rangsora, amelynek e fogadásoknál is ki kell derülnie. 8. A francia irodalom változatlan elevenségére vall, hogy elvi harcok dúlják. E vitákban egyik fél mellé sem állhatunk. Fontos nekünk minden haladó szellemű francia író. Meghívásainkat egészséges, önérdekű váltógazdasággal meg kell osztani a különböző' irányok képviselői közt. így cselekszenek a szomszédaink, így Svájc is. A francia irodalomnak ma Paul Eluard a legnemesebb alakja. Meghívását forrón ajánlom. Nem lesz könnyű rábírni az útra, mert felesége váratlan halálától teljesen magába roskadt. Elvileg azonban szívesen gondol erre a látogatásra. (Fiatal korában Adyt fordította.) Aragon és Elza Triolet Szovjet-Oroszországba menet (vagy onnan jövet) szívesen időzne Magyarországon. Örömmel jönne közénk Claude Morgan és Loys Masson, a Lettres Françaises két szerkesztője is. Ez a lap a felszabadulás óta az élre tört, szomszédaink alaposan ki is használják messzehangzó hírét. A két szerkesztő szívesen írna magyarországi útjáról, hogy helyreállítsák hasábjaikon a közép-európai egyensúlyt. Jean Cassou, az írószövetség elnöke, költő és műkritikus, Clara Malraux, a kiváló újságírónő, Claude Mauriac író (François fia) s Raymond Queneau, az N.R.F. irodalmi igazgatója más-más szempontból mind hasznos vendég volna. 9. Külön kiemelem József Attila fordítóját, André Prudhommeaux-t. P. egyedül áll a francia irodalomban formahü fordításaival. Honfitársai még nem becsülik érdeme szerint, áldozatos úttörő szerepéről jövendő híréről azonban meg vagyok győződve. A legnehezebb feladatok lelkesítik, Michelangelo és Shakespeare összes szonettjének fordítását a hozzáértő francia és svájci kritika egyhangú tisztelettel fogadta. Több száz kéziratos fordítással egy óriási angol lírai antológiát készít elő. Eddig mintegy 80 József Attila verset, több Petőfit és Adyt fordított, ő ültette át Ramuz vállalatának Tamási Ábeljét s egy francia kiadónak Kosztolányi válogatott novelláit. A példákból is kitűnik, hogy Prudhommeaux szétaprózza aszkétikus munkabírását, amelyet egyetlen feladatra kéne lekötni. Szerény és igénytelen ember. Azt javasolom, hogy a minisztérium hívja meg egy évre s helyezze el valahol Dunántúlon. Ennél olcsóbb s nagyobb szolgálatot soha többé nem tehetünk a magyar költészet külföldi hírének. 10. Javaslom, hogy a kormány hívjon meg évente egy évre egy fiatal francia és egy fiatal olasz költőt, hogy a magyar művek fordításának évtizedek óta szégyenletesen vajúdó ügyét előbbre vigye. Nem tudom hányan, s hányszor tettünk ilyen javaslatot. (Emlékszem, egyszer Zilahy Lajos is.) Sopánkodunk, hogy a világ félponyvákból ismeri a magyar irodalmat s dicstelen neveket olvas a fejünkre. Csakhogy azoknak a műveknek nem kell műfordítás, jó azoknak a nyersfordítás is, amelyet kezdetben maga