Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

ténelem egész tanfolyamát vezetésem alatt áttanulmányozzák, ekként sikerülni fog egy új osztrák nemzedéket felnevelni, amely remélhetőleg mentes lesz a magyar történelem elfogult szemléletétől. További jelentősége tanszékemnek, hogy az utódállamoknak eléggé nagyszámú polgára (szlovákok, románok, délszlávok stb.) található hallgatóim között minden szemeszterben. Ma a nagy államok részéről, még Amerika részéről is - Franciaországról nem is szólva - valóságos versenyfutás indult meg a bécsi szellem befolyásolásáért az egyetemen keresztül. Nem gondolnám tehát, hogy a magyar tanszéknek a megszüntetése, mikor pozíciója már ki van építve, a magyar kultúra jelentős kára nélkül lehetséges lenne. Aránylag nagyszámú hallgatója van dr. Ferenczy Géza magyar lektornak is. Lektorátusának jelentősége azonban más vonalon keresendő. Hallgatói között mindig szép számmal akadnak Burgenlandból való papnövendékek, akik azért tanulnak magyarul, hogy a magyar községekben elláthassák a lelkipásztori teendőket. E tény nemzetpolitikai fontosságát felesleges hangsúlyoznom. A lektorátus másik jelentősége abban áll, hogy Ferenczy a nyelvtanuláson felül a haladottabbakat bevezeti a magyar irodalom ismeretébe, munkaközösséget alkot velük és így előmozdítja a magyar művek németre fordítását. Csak példának említem meg azt a Kosztolányi-kötetet, amelynek fordítása vezetése alatt a közelmúltban készült el. A levéltári delegáció tudományos fontossága ugyancsak kézenfekvő, hiszen ha nem volna annyira fontos, akkor a többi dunai állam és Olaszország nem követtek volna el a múltban mindent és nem törekednének a jelenben is hasonló kedvező helyzet kiépítésére, mint amelyet az 1926-i badeni egyezmény Magyarországnak biztosít. Feleslegesnek tartom, hogy az elmondottak után még egyszer kitérjek ezen állások tudományos érdemeire és fontosságára. Leszögezem azonban ismét, hogy a Bécsi Állami Levéltár a világnak legjelentősebb levéltárai közé tartozik, amellyel csak a Vatikán levéltára, a párizsi Nemzeti Levéltár és a simancasi levéltár hasonlítható össze. Ennek a nagyszerű levéltárnak az anyaga éppen úgy, mint Bécs többi nagy levéltáráé közös szellemi tulajdonunk Ausztriával, a magyar érdekek őre a magyar delegáció, amelynek a megszüntetése tehát mérhetetlen szellemi vagyonról való lemondást jelentene. A delegáció jelentőségét fokozza az a tény, hogy a levéltár anyagának egy része, mely magyar szempontból rendkívüli fontosságú, a harci cselekmények következtében összehányódott. Rendezése évek munkáját jelenti, a magyar történész segítsége nélkül nem hajtható végre. Itt említem még meg a bécsi múzeumok és könyvtárak mellé kirendelt magyar kormánydelegációt, amelynek jelentőségéről már szóltam. * Az elmondottak után szinte meglepő, hogy mily csekély számú személyzet látja el a fentebb vázolt magyar feladatokat. Mikor 1930-ban Rómába mentem, hogy átvegyem az ottan i intézet vezetését és megkezdjem működésemet mint a római egyetem első magyar tanára, a következő