Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
szabad elfeledni, hogy ez az intézet van a bécsi hatalmas közgyűjtemények, levéltárak, múzeumok, könyvtárak anyagának magyar szempontból való feldolgozására hivatva. Ez a munka pedig időben korlátlan, még generációk megfeszített szorgalma sem tudja elvégezni. A Collegium Hungaricumnak húsz éven át, 1924-től 1944-ig volt alkalma a Bécsben tanuló magyar ifjúság összefogására és kiképzésének előmozdítására. Ez alatt az idő alatt egy kitűnően képzett nemzedéket nevelt föl és volt ösztöndíjasai között nagy számban találhatók ma már egyetemi tanárok, magántanárok, európai hírű tudósok, közéleti férfiak stb. A Collegium jelentősége abban állott és a jövőben is abban fog állni, hogy nem engedi az értékeket idegenben elkallódni, összefogja őket, irányítja és ellenőrzi tanulmányaikat, megkönnyíti összeköttetéseik felvételét és megszerzi számukra a tanulmányaikhoz szükséges segédeszközöket. Sok ellensége van a kollégiumrendszernek, és meg kell vallani, nem minden ok nélkül. Különös kifogás alá esik a magyar környezet, amelyben a kollégista életét tölti és amely megakadályozza, hogy a német nyelvet tökéletesen elsajátítsa. Ezzel szemben a Collegium német kurzusok segítségével fejleszti a nyelvtudást és annyi más előnyt nyújt erkölcsi és tanulmányi téren, hogy a fent említett hátrányt nyugodt lélekkel jelentéktelennek lehet nyilvánítani. Magam egyáltalában nem vagyok hajlandó lándzsát törni a Collegium mellett a „tanulmányi központ" rendszere rovására, azt azonban le kell szögeznem, hogy a háború utáni Bécsben a tanulni akaró fiatalember mind anyagi szempontból - a lakáshiány miatt -, mind a háború következményeként tapasztalható erkölcsi süllyedés miatt, fokozott mértékben ki van téve a lezüllés, az elkallódás veszélyének. Még ha a Collegium mint olyan megszűnnék is, akkor is csak három-négy év múlva lehetne feloszlatására gondolni. Egyet azonban már mostan nyugodtan meg lehet állapítani: semmi értelme sincs annak, hogy 20-35 ösztöndíjast küldjön ki a magyar állam a bécsi Collegiumba, miként az a múltban történt. A tanulmányi lehetőségek mai állása mellett a következő munkahelyek betöltéséről lehetne szó: két levéltári és múzeumi kutató, egy-két orvos, egy vegyész (a kiváló Spath prof. intézetében), két-három germanista, esetleg egy zenekritikus és egy-két ember a műegyetemre vagy a Hochschule für Bodenkultúrra és a Hochschule für Welthandelra. Azaz 8-10 ösztöndíjas hely betöltése teljesen elegendő lenne, főleg akkor, ha a magyar-osztrák kulturális egyezmény értelmében még további két csereösztöndíjasnak nyílnék alkalma tanulmányait az osztrák metropolisban folytatni. Az 1935. év vége óta, mióta a Történetkutató Intézet és a Collegium Hungaricum adminisztrációját, valamint tanulmányi vezetését és képviseletét a Minisztérium személyemben egyesítette, egy új jogi fogalommal kell számolni, a Bécsi Magyar Kulturális Intézetekkel. Jogilag a Történetkutató Intézet és a Collegium Hungaricum ma is külön individualitások és könyvtáraik már vagyonjogi szempontból is elkülönítve tartandók, de egyébként minden tekintetben központosítva működnek. Különös jelentősége van a két intézet könyvtárának. Ez a két könyvtár ma kb. 22-23 000 kötetet foglal magában és így a második legnagyobb könyvtár a berlini mögött külföldön, viszont megvan az az előnye a berlini könyvtár előtt, hogy többrétű és a magyar
