Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

szellemi életet minden irányban képviseli. Mióta a vezetést átvettem, az utóbbi tíz év folyamán a könyvtárak fejlesztését új irányba tereltem. A Történeti Intézet könyvtára már akkor is fejlett volt, de fejlesztésében felfogásom szerint alapvetó'en hibás elv uralkodott: túlságosan sok német könyvet és folyóiratot vásárolt, amelyeket úgyis minden bécsi közkönyvtárban meg lehet kapni, ezzel szemben nem fejlesztette eléggé a magyar anyagát, ami pedig létjogosultságát biztosítja. Vezetésem kezdete óta német könyvet alig vettünk, csak a legszükségesebb kézikönyv jellegűeket, és a magyar anyag kiegészítésére törekedtem. A Collegium könyvtára 1935 végén teljesen dezolált állapotban volt. Alig akadt benne egyéb, mint néhány német gyűjteményes munka, magyar folyóiratok, amelyeket a Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ révén ingyen kapott és egyes, minden rendszer nélkül kiragadott munkák. Ezeket a hiányokat iparkodtam mindenképpen pótolni, az adminisztrációtól elvont pénzen könyvet vásároltam, adományokat gyűjtöttem stb., úgyhogy ma már a magyar szépirodalom és a kritikai irodalom legalábbis főbb képviselőinek munkáival hiánytalanul megvan és a hungarológia egyéb területéről is beszereztük a főbb munkákat. Egyszóval a két intézet könyvtára ma egy kitűnően használható instrumentum, amely minden tekintetben megfelel céljának a magyar kultúra propagálására. Bécsi körökben ez a tény ismeretes, egyetemi tanároktól kezdve írókig, sőt magánemberekig számosan fordulnak hozzánk tanácsért, bibliográfiai tájékoztatást adunk, segédkezünk a magyar művek fordításában, a Magyarországról elterjedt téves adatok kiküszöbölésében stb. Bécs folyton növekvő kulturális fontossága azt jelenti, hogy könyvtárunk propagandisztikus munkája nemcsak az osztrák vagy a német kultúra, hanem - azt lehet mondani az egész világnak a magyarságról való felfogása szempontjából fontosságot nyert, kitűnően használható eszköz szomszédaink és mindazon országok felé, ahol német könyvet olvasnak. Éppen e miatt tartom a könyvtárat sokkal lényegesebbnek, mint az ösztöndíjasok kiküldését és fektetnék a jövőben is súlyt a kiépítésére. A M. Kulturális Intézetek anyagi lehetőségeik keretében iparkodnak előadások és hangversenyek segítségével is terjeszteni a magyar kultúra ismeretét. Mindig arra törekedtem, hogy ne csak magáról a kultúránkról nyújtsak töredékes képet, hanem lehetőséget adjak kiváló tudósainknak és művészeinknek a bécsi kulturális körökkel való megismerkedésre és élő kapcsolatok felvételére. Különösen nagy számban tudnék megnevezni művészeket, akiknek külföldi karrierjük a mi intézetünkből indult el, itt hallották őket először a bécsi kritikusok és a bécsi rádió képviselői és akik ma már ismert nevű művészei lettek a külföldnek. Csak egyetlen példára szeretnék jogos büszkeséggel hivatkozni. A bécsi közönség a zene terén rendkívül konzervatív, és hosszú ideig nem akart tudomást venni a modern magyar zene jelentőségéről. Éveken át játszattam hangversenyeinken Kodály, Bartók, Veress stb. műveit, míg végre a bécsi rádió is felkarolta őket, és állíthatom: a mi pionírmunkánknak köszönhető, hogy a magyar zenének egészséges talaja fejlődött ki Bécsben. A Bécsi M. Kulturális Intézetek jelentősége azonban közvetett úton is mutatkozik. Számos rossz anyagi viszonyok között élő magyar tudós és művész nem lett volna képes tanulmányait folytatni, ill. kiegészíteni, ha a Collegium nem adott volna nekik