Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

tikai kapcsolatok helyreálltával minden szerződést újból átnézünk, mivel bizonyára több pont önmagától elesik a megváltozott körülmények következtében, más rendelkezések pedig revízióra szorulnak. Legyen szabad már most felhívni a figyelmet arra, hogy ezekre a tárgyalásokra kellő időben fel kell készülnünk, mert mérhetetlen értékű szellemi tulajdonról van szó. Itt említek meg még egy olyan ügyet, mely nem tartozik ugyan VKM kompetenciájába, de amelyet általános magyar kulturális szempontból figyelemmel kell kísérni. Az 1926-i badeni levéltári szerződés megengedi egy magyar katonai delegáció kiküldését a Hadilevéltár mellé, amely tulajdonképpen a maga egészében közös, magyarosztrák szellemi tulajdon. Ennek a levéltárnak a jelentősége nemcsak hadtörténeti szempontból fontos, hanem az általános magyar művelődéstörténet szempontjából is. 1945-ig valóban működött itt egy magyar katonai küldöttség, amelynek egyes tagjai a hadműveletek befejezte után saját iniciatívájukból iparkodtak a magyar érdekeket képviselni. Ezt a delegációt a magyar hadügyminisztérium ebben az évben megszüntette és ezzel effektive feláldozta a magyar érdekeket. Érzésem szerint ez a jogfeladás káros és megokolatlan, valamiképpen meg kellene oldani a kérdést, hogy a magyar érdekek kárt ne szenvedjenek. Mivel a Hadilevéltár mint olyan megszűnt és polgári levéltárnak nyilvánították, a levéltári szerződés esetleges revíziója alkalmával fel lehetne vetni azt a gondolatot, hogy ez a levéltár is vonassák a magyar polgári levéltári delegáció hatáskörébe, amelyet esetleg egy-két katonai taggal ki lehetne bővíteni. * A magyar-osztrák kulturális kapcsolatok sokoldalú tárgyának megfelelően hatalmas magyar szervezet működik Bécsben, melynek munkáját ismertetni kell, hiszen fenntartása felől csak ilyen ismeretek alapján lehet dönteni. A Pázmáneum papi intézmény, a püspöki kar tartotta fenn a saját felügyelete alatt. Erről az intézményről nem tudok nyilatkozni. A M. Történetkutató intézet 1920 óta áll fenn. Mindenkinek, aki habár felületesen is, de figyelemmel kísérte történeti irodalmunk fejlődését az utolsó századnegyedben, egyet kell értenie azzal a megállapításommal, hogy a M. Tud. Akadémia kivételével nem volt még olyan szerv, amely legnemzetibb tudományszakunkért annyit tett volna, annak fejlesztése körül olyan érdemeket szerzett volna, mint ez a kis intézet. Ennek az intézetnek kizárólagos érdeme, hogy újabbkori történelmünket ismerni kezdjük, jobban, mint bármely duna-völgyi nép a maga újabb történelmét és hogy történeti szemléletünk realisztikusabbá, illúziótlanabbá, módszerében modernné vált. Elég arra az impozáns kiadványsorozatra hivatkozni, amely Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai cím alatt jelent meg s amelyhez foghatót az első világháború után talán Európának egyetlen népe sém tudott létrehozni, valamint a M. Történetkutató Intézet Évkönyvének tudományos és metodikai szempontból magas színvonalú tíz kötetére. Ennek az intézetnek a megszüntetése, nyugodt lélekkel mondhatom, a legértékesebb munkát végző magyar külföldi intézet megszüntetését jelentené. Nem