Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

lakó népek hagyományainak és művelődési fokának megfelel és ennek következtében még - példának legyen felhozva - a francia vagy angol kultúrával való kapcsolatunkban sem kerülhetjük meg Bécset. Egyszerűen azért, mert maguk ezek a nagyhatalmak így gondolják el kultúrájuk kisugároztatását. Végül még egy körülményre szeretném fölhívni a figyelmet. Újságból, rádióból, de személyes kapcsolataim alapján is az a benyomás alakult ki bennem, hogy a győző nemzetek nem akarják a németség által elsősorban képviselt közép-európai kultúrát az emberi művelődésből huzamosabb időre kikapcsolni. Németország szörnyű pusztulása és politikai elszigetelése azonban még hosszú évekre meggátolja a német népet kulturális működésében és a győzők ezt az időt szeretnék arra kihasználni, hogy a közép-európai kultúra súlypontját, amennyire csak a lehetőség megengedi, áthelyezzék Ausztriába. Különösen feltűnő, hogy nagy német könyvkiadó cégek vagy átköltöznek Ausztriába, vagy legalábbis itt fiókot nyitnak, s híreim vannak arról is, hogy a könyvkiadás terén Svájc is keresi a kapcsolatot Ausztriával. Ha tehát tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy Németországgal előreláthatólag évekig nem lesz még számbavehető kapcsolatunk és hogy földrajzi helyzetünknél fogva csak korlátozhatjuk, de teljesen fel nem adhatjuk közép-európai kulturális relációinkat, akkor megint szemünkbe ötlik Bécs jelentősége kultúrpolitikánk számára. Szinte kedvezőnek mondhatom, hogy a fejlődés ilyen irányt vett, mert az osztrák kultúra nemcsak finom és ősi elszakíthatatlan szálakkal rendelkezik, hanem magán viseli olyan demokratikus időszerű irányzat jeleit is, amelyeket a német népnek még hosszú vívódással kell megszereznie. Példaképpen felhozom Bécs ilyen irányú jelentőségére nézve, hogy több bécsi nagy kiadócég már megkezdte magyar tudományos és szépirodalmi művek németre fordítását, abban a reményben, hogy Svájcban és Németországban is kedvező piacra fog találni. Bármerre fordítsuk is figyelmünket és bármennyire tisztában legyünk azzal, hogy a magyar kultúrpolitika új nagy feladatok előtt áll, hogy elsőrangú kötelessége időálló szálakat fonni Oroszország és a szomszéd államok felé, mégsem zárkózhatunk el az elől a benyomás elől, hogy szellemiségünk fejlődésében Bécs szerepe a jövő években - mennyi időre, azt még senki se mondhatja meg - a közelmúlttal szemben inkább növekedni, mint csökkenni fog. * A következőkben szeretném papírra rögzíteni gondolataimat arra nézve, hogy milyen eszközökkel és milyen keretek között lehetne a magyar-osztrák kulturális kapcsolatokat fenntartani. Elsősorban az állami intézményeket veszem tekintetbe, mint amelyek nagyrészt eddig a napig az én vezetésem alatt állnak és amelyeket megfelelően ismerek. Elhanyagolok több fontos tényezőt, mint pl. a rádiót, színházat stb., mivel azok külképviseletünk kulturális attaséjának hatáskörébe tartoznak, tehát nem is avatkozhatom beléjük. Ez ideig a következő intézmények szolgálták Bécsben a magyar-osztrák kulturális összeköttetést: a Pázmáneum, a Magyar Történetkutató Intézet, a Collegium Hun-