Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

lektorátusunk, ezeket elsőrangú szakemberekkel be tudnánk tölteni (Füsi Horváth József, Fogarassy László dr., Pálinkás László dr., Ruzicska Pál dr. és mások). Ha sikerülne a Miniszter Úr kitüntető megbízása révén leutaznom, minderről a helyszínen győződnék meg. Igyekeznék olasz állami ösztöndíjat biztosítani magyar kutatóknak, biztosítékot nyerni a kollégium ellátását illetően. Megvizsgálni annak lehetőségét, hogyan lehetne a Kollégiumot, illetve épületeit úgy jövedelmezővé tenni, hogy lássa el önmagát vagy legalább is csökkentse a fenntartási költségeket. Kérve a Miniszter Úr jóindulatú támogatását e nagy jelentőségű ügy számára, maradtam igaz tisztelője Kardos Tibor dr. egyet. m. tanár Tisztázat, UMKL-XIX-I-l-e, 1945-44.680 A VKM X. ügyosztálya az emlékirat alapján a Köznevelési Tanács véleményét kérte. Részben az itt közölt irat, valamint más feljegyzések alapján többszöri levélváltásra került sor a Magyar Intézet jövőjéről, személyi kérdésekről, amelyeket hely hiányában nem közlünk. A Magyar Intézet ügye 1946 második felében került rendezésre. Lásd erről a 133. sz. alatt közölt iratot. 132/A Róma, 1946. január 5. BIZZARRI ALDO, AZ OLASZ KÜLÜGYMINISZTÉRIUM KULTURÁLIS OSZTÁLYA MUNKATÁRSÁNAK LEVELE DR. PAIKERT GÉZÁHOZ, A VKM X. ÜGYOSZTÁLYA VEZETŐJÉHEZ AZ OLASZ-MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK FELÚJÍTÁSA ÜGYÉBEN Kedves Barátom, hála Rossi úr szívélyességének, végre hírt adhatok magamról. Úgy hiszem, azt már tudja, hogyan vészeltem át Mauthausent (ahová számos magyarral együtt deportáltak). Most Rómában vagyok és a Külügyminisztériumban dolgozom a Kulturális Osztályon. (D.I.E. II. Iroda - Boncompagni út 30.) Azon munkálkodunk, hogy biztosítsuk a külföldre irányuló aktivitás felújítását és - természetesen - Magyarországra is gondolunk. Nagyon szeretnénk Önökkel egy valóban élénk kapcsolatot létesíteni és különösen azt kívánjuk, hogy legjobb tanáraink ismét elfoglalhassák tanszékeiket, melyekkel a budapesti és a debreceni egyetemen rendelkeztek. Úgy vélem, hogy önöket hasonló szándékok vezetik, mint bennünket, és Önök is - akárcsak mi - csupán arra várnak, hogy gyakorlati formát öltsön a normális diplomáciai kapcsolatok helyreállítása. Mindenesetre Rossi úr szívességét a magam részéről igyekeztem felhasználni arra, hogy első életjelt adjak Önnek és biztosítsam arról, hogy ha sok minden meg is vál-