Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

mert ebből helyiség és a legkisebb igényű személyzet fenntartására sem futja. Gyöngyösi külügyminiszter úrral és Auer követ úrral folytatott megbeszélésem alapján remény van arra, hogy a France-Hongrie költségvetéséhez a külügyminisztérium és a tájékoztatásügyi minisztérium is hozzájárul. Mindezekből láthatja Miniszter Űr, hogy vállalt feladatomnak erőmhöz képest igyekeztem megfelelni. Az eddig elmondottak csak emlékeztetőnek tekinthetők, az egyes pontokra vonatkozóan készségesen adok részletesebb szóbeli felvilágosítást. Legyen szabad ezek után észrevételeimre, illetve ajánlataimra áttérnem: Összefoglalás Mint az eddigiekben megemlítettem, mind a három országban csaknem nyitott kapukat találtam. „Rossz hírünk a világban" tapasztalatom szerint örvendetesen megváltozott. Minden azon fordul meg, hogy a nyitott vagy könnyen kinyitható kapukon át most milyen értékkel lépünk be. Feladatunkat két részre oszthatjuk. Az egyik a magyar szellemi életnek külföldre való kisugárzása, a másik a külföldi lehetőségek helyben való felhasználása. Pontosabban: a magyar könyveknek a külföldi piacon való elhelyezése és valami magyar szempontot szolgáló, állandó irodalmi szócső megteremtése. Kívánatos volna, hogy mindkét téren a kultuszminisztérium külügyi osztálya és a külügyminisztérium kulturális osztálya erősebben működjék együtt. A francia kiadók igen nagy érdeklődést mutatnak a magyar könyvek iránt. Nagy akadály azonban, hogy nyelvünk elzártsága miatt nincs módjuk a kiadás előtt a könyvek közt választani. Merő véletlenen fordul meg, hogy lektoraik esetenként egy-egy magyar könyvet egyéni vélemények alapján kiadásra terjesztenek be. Ez az akadály úgy volna elhárítható, ha valamely magyar szerv évente bizonyos számú magyar könyvet már jól lefordított állapotban tudna a kiadóknak felkínálni. Ajánlatom tehát az volna, alakuljon részben Párizsban, részben Magyarországon élő magyar írókból egy bizottság, amely évente legalább 8-10, francia kiadásra alkalmas magyar könyvet kiválasztana, annak megfelelő irodalmi fordításáról gondoskodna és e fordításokat a francia kiadóknak felkínálna. Bizonyos vagyok benne, hogy az így felkínált könyvek jelentős részét azonnal is el lehetne helyezni, de ha még egy időre azok nem kapnának kiadót, akkor is évek során összegyűlne egy bizonyos számú jól lefordított magyar kézirat, amely egyrészt az érdeklődők rendelkezésére állana, másrészt később bizonynyal találna kiadót. Semmi kétség az iránt, hogy a fordítás költsége az állam részéről csak befektetés volna, amely azonban utóbb megtérülne. Ez irányú érdeklődésem alapján a Párizsban élő magyar írók közül Gara Lászlót, Gyomai Imrét, Németh Andort, Fejtő Ferencet és Lelkes Istvánt tartom alkalmasnak e bizottság tagjaiul. A Nouvelle Revue de Hongrie megszűnése, illetve betiltása óta állandó gond, hogy magyar szempontokat szolgáló francia nyelvű folyóirat alakuljon. Már a Nouvelle Revue de Hongrie munkájának nagy akadálya volt az, hogy Magyarországon jelent meg és így a külföldi olvasó előtt az elfogultság látszatától nem tudott megszabadulni.