Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

dolgozni. Valószínűnek tartom, hogy ha a népi táncokról megfelelő' zenekísérettel készült, megfelelő fotóművészetiéi felvett és ügyességgel vágott rövidfilm készülne, megfelelő művészi rendezésben, az elhelyezhető volna a francia filmszínházakban. S ezek nem oly nagy költséggel járó dolgok, amelyekkel a magyar filmgyártás ne tudna megbirkózni. Ahelyett hogy nemzetközi filmversenyeken szégyenletesen megbukó primitív magyar filmeket küldenénk ki (Tanítónő), nyilván célszerűbb volna ilyen rövidfilmeket készíteni igazán művészi színvonalon, amelyek felhasználhatóságához kétség alig férhet. Magyar siker volt még László Ervin hazánkfiának, aki a genfi versenyen második helyezést nyert tavaly, a Salle du Conservatoire-ban rendezett koncertje is. 5. Illúzió nélkül mérlegelve a francia politikai fejlemények és a magyar költségvetési körülmények hatását a magyar kultúra képviseletének lehetséges vonalvezetésére, nézeteimet a következőképpen foglalhatom össze: ha a fejlemények a jelenleg mutatkozó irányban haladnak, néhány hónapon belül eljutunk oda, hogy a magyar értékek képviselete legfőként csak kulturális vonalon lesz lehetséges, ám akadályokba fog ütközni valahányszor politikai kihatásai lehetnek. Ilyesmit óhatatlanul felfedezni vélnek akkor, ha túlságosan demonstratív jellegű akciókhoz kérünk jóváhagyást, alkalmat, vagy segítséget. Ezekre a kérdéseinkre sem tagadó, sem igenlő választ nem fogunk kapni, ezzel szemben meghiúsító és halogató udvariassággal szándékaink megvalósítása lehetetlenné tétetik. Franciaországban ma minden állami állásban működő szellemi ember a lehetséges hirtelen változások igézetében él, s olyan igyekezetek szabják meg nézeteit, amelyek politikai posszibilitását további jobbratolódás esetében nem veszélyeztetik. Az ilyen posszibilitás iránt, mint az nálunk is számtalanszor bebizonyosodott, a művészetek és tudományok adminisztrátorainak jelentékeny érzékük van. Határozatlan, de helyesnek látszó érzésem az, hogy valamely állami tudományos intézet igazgatója intézetében rendezendő magyar kulturális demonstrációk tervét 1948-ra vagy későbbre már ilyenformán mérlegeli: elképzelhető, hogy az akkori kormány rossz néven veszi tőle egy kelet-európai ország kulturális demonstrációját a vezetése alatt álló intézetben. Meggyőződésem, hogy ez lehetetleníti majd nagyobb demonstrációk későbbi időpontra való megbeszélését. Ez az egyik, itteni oka annak, hogy ilyesmit kezdeményezni nem óhajtanék. Másik oka az otthoni anyagi körülmények és keretek ismerete, amelyek ugyancsak gyakorta nehezítik a tökéletes megvalósításokat. Már ezért is bizalmatlansággal fogadok minden oly itteni demonstratív jellegű javaslatot, amelyet nagy számban hoznak itteni magyarok, akik mind az itteni mind az otthoni realitásokat becsvágyaikkal rajzolják ki maguk elé. Ezeket igyekszem a magam hatáskörében udvariasan a realitás útjára terelni. Nagynak szánt, valójában azonban közepes demonstrációnak erőltetése nézetem szerint amúgy is értelmetlen. Itt csak az egészen színvonalas nagy demonstrációknak, vagy az egészen tervszerű és szívós aprómunkának van értelme. Ily nagy demonstráció ittlétem alatt egy zajlott le: az Exposition de Vienne, amely valóban rendkívüli siker-