Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
tésre érdemesnek tartottam. Talán nem haszontalan, ha e jegyzeteket a jövőben folytatom és rendszeresítem. November 11. és december 18. közti időről - követve az előző feljegyzés módszerét - a következőket említhetem fel. 1. Mint előző feljegyzésemben említettem, anyagi eszközök nélkül szellemi kapcsolatok teremtése Párizsban lehetetlen. Francia kapcsolataim ápolását, mint ugyancsak említettem, egyfelől otthonról fizetéscsökkentés, másfelől innen áremelkedés korlátozza a lehetségesnél csekélyebb mértékűre. Az itt kialakult szokások szerint a kulturális érintkezés legcélravezetőbb formája az ebédmeghívás. Tekintve, hogy a legtöbb számba jövő francia abba a helyzetbe jutott, hogy felesége van, aki nem veszi szívesen, ha otthon hagyják, egy ilyen ebédnél általában négy személyre kell számítani. Ez pénzértékben kifejezve ötezer frank körüli összegre rúg, ami a jelenlegi illetmények egyhuszadrészénél több, ám ha az árak az eddigi ütemben emelkednek, hamarosan az illetmények egytizedrésze lesz. Ez adott keretek közt a kulturális attasé egyebet nem tehet, mint azt, hogy francia kapcsolatainak kiszélesítését anyagi erőin felüli mértékben nem keresi, ám ezek kiszélesítését nem akadályozza. Az eltelt hónap folyamán részt vettem a Párizsban működő kulturális attasék közös estebédjén, amely a Voltaire vendéglőben tartatott meg. E vendéglőnek abban a termében, hol valaha az enciklopédisták ebédeltek, a maguk részéről is megerősítvén azt a szokást, hogy a szellemi erők étkezés közben alakulnak társas tényezővé. Históriai tény, hogy e teremben maga Voltaire is megfordult többször. Ilyenformán a teremnek megvolt a maga kulturális jelentősége. Ugyanezt az attasék ebédjéről nem állíthatom. Egy követségi ebéden Madame Tabouis volt asztalszomszédom, fürge és idős hölgy, aki nem egész mivoltában, hanem csupán egy megjegyzésével kapcsolódik a kulturális ügyekhez. Kifejtette ugyanis, hogy Magyarország helyzete a francia sajtóban és közvéleményben a körülményekhez képest igen jó, amennyiben balról rokonszenvvel nézik, amelyhez nem társul jobbról ezzel azonos mértékű ellenszenv. Ily körülmények között, mondotta, különösen kulturális téren, jelentékeny eredményeket érhetnek el hazájuk megismertetése terén. Ebben nagyjából igaza volt, mint abban is, hogy a válság kirobbanásának napján, Ramadier lemondása után, Blum kormányelnökségét életképtelennek, Reynaud-ét valószínűtlennek, Schumanét bizonyosnak ítélte. E nézete igazolódott, ami azt bizonyítja, hogy a jólértesültség nem csökken napról-napra, mint a fiatalság. Frangois Gachot-t, a pesti francia követség sajtóattachéját ittléte folyamán ebédre hívtam Illyés Gyulával, amit ő viszonzott és ez alkalommal megismertetett a legjobb francia filmek díszlettervezőjével és a legjobb francia fotográfussal. Mindkettő magyar származású. Egy magánfogadáson megismerkedtem egy leendő francia akadémikussal, továbbá Paul Boncour-ral és Pugot színpadi szerzővel, aki megküldte nekem összegyűjtött színpadi műveit. Ezeket egyidejűleg továbbítom megfelelő formában, hogy a budapesti színigazgatók hozzáférhessenek. A múlt hónap közepén leveleket írtam az itteni színházaknak, minthogy a pesti Nemzeti Színház igazgatója telefonon azt kérte, hogy értesítsem az itteni színházi eseményekről, s azok felől verzátusnak lenni különben is elengedhe-
