Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

nem valósítható, elvesztett idejüket a francia fó'iskolákon hozzák be. Az én szerepem abban állott, hogy a folyamodók magyar állampolgárságát megállapítsam s elvégzett magyarországi tanulmányaik jellegéró'l a francia hatóságot tájékoztassam, s végül a nehezebb, figyelemre méltó esetekre felhívjam figyelmüket. Politikai szerepükről persze nem volt módomban nyilatkozni, s ezt illetőleg eleve elhárítottam magamról minden felelősséget. A Magyar Függetlenségi Mozgalom múlt júliusban követelte az illetékes francia hatóságtól azt a jogot, hogy a jelöltek politikai megbízhatóságát ő véleményezze, ez igényük azonban kerek elutasításra talált. Ez akcióban az Office National des Universités Françaises igazgatójának, Aurélien Digeonnak van legnagyobb érdeme. Az ő meleg szimpátiájának köszönhető, hogy a magyarok az ösztöndíjasok közt az első helyet foglalják el számarányukkal. Digeon rektor azonkívül a megszállás alatt is erélyesen segítette az esetleg bajba került magyar diákokat. Azt hiszem méltányos volna, ha a magyar kormány önzetlen tevékenységéért hivatalosan kifejezze háláját Digeon rektornak. Az ösztöndíjak nagy részének becsületbeli adósság jellege van, bár a francia kormány tisztában van azzal, hogy a megnyomorodott Magyarország lakosai nemigen tudják majd megtéríteni e kölcsönöket. A román kormány hasonló helyzetben igen ügyes gesztusra szánta magát, amelyet a francia kormány igen méltányolt: 60 000 frankot adományozott az ellenállásban részt vett és segélyre szoruló francia diákok számára. Hasonló gesztust a magyar kormány részéről is szívesen látnának. A Nemzetközi Szellemi Együttműködési Intézet Az Institut International de Coopération Intellectuelle márciusban újra megnyílt. Az új ideiglenes igazgató (a régi H. Ronnet amerikai nagykövet) J.-J. Mayroux, rögtön felszólított, hogy vegyem fel újra működésemet, amit a magyar érdekre való tekintettel nem tagadhattam meg. Minthogy napi öt órát továbbra is a Magyar Intézetben töltök, a nemzetközi intézettől csak előbb harmad, majd október óta (minthogy hazulról semmi pénz nem jön) félfizetést fogadok el. Jelenleg az egyetemi és iskolai ügyeket vezetem, amelyeknek a tervezett újjászervezésében még nagyobb fontosságuk lesz. E pillanatban Londonban tanácskozik egy nemzetközi konferencia, amelyen ötven állam delegációi vitatják meg az új hivatalos szellemi együttműködési szervezet statútumait, amelynek angol címe United Nations Educational Scientific and Cultural Organisation (UNESCO) lenne. A francia kormány azt javasolta, hogy a párizsi intézet legyen az új szervezet titkársága. Elég nagy a valószínűsége annak, hogy e kívánság teljesül is. Mindenesetre az új szervezet hasonlíthatatlanul hatalmasabb lesz, mint a régi, s a tendencia az, hogy egy valóságos nemzetközi nevelésügyi minisztériummá fejlesszék ki. Mihelyt közelebbi részleteket tudok, értesíteni fogom fölöttes hatóságomat, különösen, ha az esetleges új igazgatóság szintén igénybe kívánja venni szolgálataimat. Ez esetben a Magyar Intézet igazgatói teendőivel kapcsolatos működésem újabb megállapítását fogom javasolni.