Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

FRANCIAORSZÁG 89 Párizs, 1945. november 10. A PÁRIZSI MAGYAR INTÉZET IGAZGATÓJÁNAK JELENTÉSE A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER SZÁMÁRA AZ INTÉZET 1944-45. ÉVI MUNKÁJÁRÓL Másfélévi elszigeteltség után most van először alkalmam eljuttatni fölöttes hatóságomhoz jelentést a Magyar Intézet működéséről. Mi mással kezdhetném első közlésemet, mint az új demokratikus Magyarországhoz fűző őszinte ragaszkodásom hangoztatásával. Meg vagyok győződve arról, hogy a Magyar Intézet munkásságát az oly mélyen demokratikus Franciaországban az új hazai szellem csak könnyíteni fogja. Budapesttel kapcsolataink 1944 tavaszán szakadtak meg. Francia barátainkkal szemben március 19-től kezdve erélyesen hangoztattuk az egymást követő, s német parancs alatt dolgozó budapesti kormányok törvénytelenségét. Francia barátaink ezt így is fogták fel, s ismételten biztosítottak bennünket rokonszenvükről. A ház tulajdonosa, Rivier zeneszerző, külön is felkeresett, s anyagi támogatását ajánlotta fel arra az esetre, ha a Magyar Intézet az elszakadás folytán anyagi nehézségekbe kerülne. Természetesen, és hálásan megköszöntem e baráti megnyilatkozást, de a felajánlott anyagi támogatást csak részben fogadtam el: ti. most már második éve adós maradtam a kb. 25 000 frankot kitevő házbérrel. Június végén a német hatóságok értésemre adták, hogy a szövetségesek bevonulása esetén követnem kell őket. Ennek folytán hivatalos levélben kértem fel Digeon rektort, az Office National des Universités igazgatóját, hogy vegye védelmébe a Magyar Intézetet arra az időre, amely alatt esetleg el kellene rejtőznöm a kivonuló német hatóságok elől. Digeon rektor ezt levélben ígérte meg, szerencsére elrejtőzésre nem volt szükség, minthogy a német kiürítés oly meglepetésszerű gyorsasággal történt, hogy a magyar intézmények elhurcolására vonatkozó tervüket nem tudták megvalósítani. A felszabadító harcok alatt egy pillanatra sem hagytuk el az intézetet, amelyben semmi kár nem esett. Augusztus 28-án elhatározó módon működtem közre annak a levélnek megszerkesztésében, amellyel Binder főkonzul a Konzulátus, a Magyar Intézet és a többi párizsi magyar intézmény nevében biztosította ragaszkodásáról a Párizsba bevonuló De Gaulle tábornokot. E levélnek döntő szerepe volt a francia hatóságokkal való viszonyunk kedvező tisztázásában. A Magyar Intézet valamennyi francia hatóságnál azóta is a legmegértőbb fogadtatásnak s támogatásnak örvendett, mint azt alább az ösztöndíjügy ismertetésénél különösen is alkalmam lesz kifejteni.