Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

megekben is azt a hatalmas kulturális, gazdasági és politikai fejlődést, amelyen ezek az elhanyagolt kis népek a Szovjetunióban átmennek, de mindnyájunkat érdekelnek azoknak a hatalmas munkáknak az eredményei is, amelyeket a Szovjetunió tudósai végeztek és azok a tanulságok is, amelyeket a szocialista állam szervezői, a tudósok, természetkutatók, jogászok és egyéb téren dolgozók szereztek. Az orosz irodalom klasszikus műveit jól ismeri a magyar közönség és egy-két vendégjáték, film, kultúrelőadás alapján van valami fogalma az orosz irodalom irányítóiról, az orosz világszemléletről is. Ezen a téren nagyon sok még a tennivaló. A legnagyobb örömmel értesültem ezért azokról a sikerrel kecsegtető tárgyalásokról, melyek eredményeképpen a közeljövőben megkezdődik a művészi eredményeknek kölcsönös kicserélése és létrejön komoly felkészültségű és tehetséges fordítóknak az a gárdája, amely biztosítani tudja a Szovjetunió és Magyarország még kevésbé ismert irodalmi alkotásainak a kölcsönös megismerését. A kapcsolatok ezen a területen is akkor válnak igazán elevenné, ha személyes élmény melegíti át azokat. Éppen ezért töltött el bennünket nagy örömmel annak a két küldöttségnek magyarországi utazása, melynek egyike a Szovjetunió ifjúságának az érdeklődését, a másik pedig a Szovjetunió tudományos és művészi elitjének a megbecsülését hozta el nekünk (taps). Igen boldog volnék, ha ez az első látogatás, amelyet kitűnő tudósaink egy évvel azelőtt, a múlt év őszén, a Szovjetunió meghívására Moszkvában tehettek, újabb tanulmányi utakkal folytatódnék. Mindez azonban csak kezdete lehet annak a munkának, amely biztosíthatja és állandósíthatja a Szovjetunió és Magyarország közötti kapcsolatok termékeny folytonosságát. Még egy területről akarok megemlékezni: arról a területről, amely a nagy tömegek érdeklődését igen sok tekintetben leköti, a testnevelésről, a sportról. A Szovjetunió sporthatóságai kifejezték azon óhajukat, hogy szívesen felvennék a kapcsolatot a magyar sporttal. Speciálisan a magyar sporttársadalomban általános és közörömet keltett ez, annál inkább, mert a magyar sportéletnek jelentékeny részét a munkás sportélet és a munkás sportintézmények teszik ki, amelyek pedig a Szovjetunió példáját tartják szemük előtt. Nem lehet itten a feladaton ennek a nagy munkának minden részletére kiterjeszkednem. Elég annyit megjegyeznem, hogy amint ma is minden erőnkkel dolgozunk ezen a téren, a jövőben is fáradozni akarunk minden odaadásunkkal és nem csak kötelességünknek tartjuk, de szerencsénknek is, hogy a Szovjetunióval ezen a téren is eleven, termékeny kapcsolatot kezdeményezhessünk. Ennek elmélyítésére a magunk részéről is mindent el fogunk követni a jövőben ugyancsak és kérjük a Szovjetunió illetékes tényezőit, hogy továbbra is annak a barátságnak a szellemében karolják fel a mi törekvéseinket, amivel eddig is viseltettek velünk szemben. A Szovjet-Magyar Művelődési Társaság e kongresszusa ország-világ színe előtt bizonyítja, hogy szilárd elhatározással és fáradhatatlan buzgalommal képviseli ez a társaság a magyar-szovjet barátság ügyét, fontos feladatot tölt be, nemzeti hivatást teljesít és én munkájának őszinte szívből további szép sikereket kívánok (taps). Másolat. UMKL XVTII-I-3-1. d. Az iraton aláírás nincs