Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

PEN CLUB 34 Budapest, 1946. június 17. PASSUTH LÁSZLÓ, A MAGYAR PEN CLUB FŐTITKÁRÁNAK BESZÁMOLÓJA A VKM SZÁMÁRA A STOCKHOLMI PEN KONGRESSZUSRÓL A Kultuszminisztérium szíves támogatásával részt vehettem a nemzetközi Pen Clubok f. év június 3-6 között megtartott nemzetközi kongresszusán, mint a Magyar Pen Club delegátusa. A stockholmi működésemre vonatkozólag bátor vagyok alantiakban összefoglaló jelentést tenni, mely első' részében kiterjeszkedik a Pen Club-kongreszszussal kapcsolatos kérdésekre, másodikban a magyar írók megsegélyezésével, illetve támogatásával kapcsolatos megbeszélésekre, végül általános benyomásokra. I. A Kongresszust 1946. június 2-án nyitották meg. Miként a svéd rádió jelentette, várták Keresztury kultuszminisztert mint delegátust rajtam kívül. Idődben megérkezett dr. Tábori Pál író és könyvkiadó a londoni magyar Pen Club-csoport képviseletében, ezenfelül a Stockholmban tartózkodó Pénzes Géza publicista, Pen Club tag. Ám ezenfelül több külföldi delegációnak voltak magyar tagjai. így a franciában Dormáci László, a hollandban Székelyné Lulofs Madelaine, a belgában Szombati Sándor és Klein Béla kiadó, az osztrákban Stern László, az angolban Weiss Ferenc voltak mint tagok jelen. Velük haladéktalanul felvettük a kapcsolatot és a magyar származású Pen Club tagok munkánkat mindvégig a legodaadóbb módon támogatták, Megérkezésemkor a Norbro hídon és a kongresszus székhelye, a Konzerthaus eló'tt, a magyar trikolor üdvözölt, ezzel szemben hiányzott Délkelet-Európa legtöbb nemzetének delegátusa, nem volt román, bulgár, jugoszláv, görög és olasz kiküldött sem. Közép-Európát a csehszlovák és lengyel delegátusok képviselték, utóbbiak londoni frakcióval is. A Pen-kongresszus első tárgyalási napján azon benyomást szereztem, hogy esszenciálisán külpolitikai áramlatok irányítják. A szereplő delegátus jelentős közéleti férfiak voltak, mint pl. Lord Sámuel, volt palesztinai főkormányzó, Saurat, a londoni egyetem híres francia professzora stb. Épp ezért az összbenyomás bizonyos mértékben a népszövetségi tárgyalásokra emlékeztetett, külsőségeiben is. A kongresszus munkájába személy szerint akkor kapcsolódtam bele, amikor arra kértem a főtitkárt, hogy engedélyezzen külön programot számomra a magyar kérdés,