Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

A felszabadult országban — ahol a Vörös Hadsereg jóvoltából nemcsak a demokratikus, hanem a szocialista átalakulás perspektívája is megnyílt a munkások, a par&sztqk, a népi értelmiségiek eljött - az új életet megindító forradalmi erőknek tehát yolt mire támaszkodniuk, amikor a népművelést, az iskolán kívüli oktatást új alapokra kívánták helyezni. A leggyorsabban újjászerveződő munkáspártok voltak a kezdeményezők. Az MKP 1944. november végén meghirdetett nemzeti programja ugyan külön tételesen nem foglalkozott még a kultúra, a kulturális felemelkedés konkrét kérdéseivel, de az ország bel- és külpolitikáját érintő program egész szelleméből következett az, hogy a párt ezen a területen sem a régi csapásokon akar továbbhaladni. Az SZDP 1944. december elején kiadott felhívása is röviden érinti ezt a témát, amikor a szociális jólét, a földreform mellett a ,.kulturális haladásért" is szót emel. r ] A munkáspártok a nevelés, az oktatás, a népművelés és általában a kultúrkormányzat demokratizálására kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztek, mint ahogy azt is igen ,• fontosnak tartották, hogy a kultúrát, a tudást a legszélesebb néptömegekhez közel vigyék, igényét táplálják. Ahogy a népi demokratikus forradalom előre haladt, s ahogy a politikai és gazdasági feladatok egyre inkább megoldódtak, úgy került mindjobban előtérbe tevékenységükben a kultúra :

általában és a szabad művelődés konkrétan. Kezdetben a munka beindulását állami szinten zavarta az,-hogy a koalíciós megállapodások alapján a kultusztárca gróf Teleki Géza kezébe került, akivel szemben a munkáspártok bizalmatlanok voltak. De egyéb okok miatt is az iskolán kívüli oktatást, nevelést elsősorban saját szervezeti kereteik között indították el. Ez nemcsak a mozgalom érdekeivel, a hatalomért folyó harccal függött össze, hanem azzal az alapelvvel is, amelyet erőteljesen éppen az SZDP hangoztatott, miszerint szükség van az új embertípus kinevelésére, a minél több szocialista eszmét magáénak valló munkásra, parasztra, értelmiségire. Az SZDP - mint az a XXXIV. t kongresszusán is megfogalmazódott elsőrendű feladatnak tekintette az iskolán kívüli népoktatást, ennek széles körű kiépítését, azt, hogy a kultúra egésze - a sajtó, a rádió, a film, a színház, a tudomány - „az új embertípus kialakítását szolgálja". Ezért harcot hirdettek a selejtes kultúra ellen, és az állam feladatává tették, hogy a munkásosztály sajátos kulturális törekvéseit, szervezeteit anyagilag és erkölcsileg támogassa. A munkásosztály kulturális nevelése szempontjából különösen az amatőr tevékenységnek szántak jelentős szerepet. A párt programtervezete, amelyet ezen az 1945 augusztusában megtartott kongresszuson fogadtak el, felhívta a figyelmet a kultúrcsoportok, dalkörök, szavaló- és mozgáskórusok, színjátszócsoportok szervezésére, irodalmi és zenei szemináriumok megindítására, képzőművészeti kiállítások rendezésére.

7 A nevelésügyben kezdettől fogva előkelő helyet foglalt el az iskolán kívüli népművelés. Az or^ szág történetében - leszámítva a Tanácsköztársaság 133 napját - a felszabadulás utáni időszak tekinthető olyannak, amikor a népművelésnek ez a területe igen nagy méretűvé növekedett, amikor - anyagiak híján - az öntevékenység, az önfeláldozó lelkesedés, a helyi kezdeményezés, áldozatvállalás hatalmas nehézségeket küzdött le, s tömegek ismerkedhettek meg így a magasabb kultúrával, az igényesebb életmóddal, sajátíthattak el fontos szakismereteket. Ez a forradalmi fellendülés több sajátos tényezővel függött össze. Az ország háború miatti leromlott helyzete a központi,állami forrásokat minimálisra csökkentette. A hatalomra jutott pártok a maguk erőiből azonnal megindították az iskolán kívüli oktató-, nevelői munkát, és ennek révén egyre nagyobb néprétegek részesülhettek mindenekelőtt politikai-ideológiai „továbbképzésben". A munkáspártok rengeteg politikai, szervezési, anyagi problémával küszködtek, mégis igyekeztek a marxista nevelésre nagy gondot fordítani. Kiépült a pártokban fokozatosan az a hálózat, mégteremtődött az a szervezeti keret, amely biztosította azt, hogy a párttagság politikai továbbképzésben részesüljön. A szakszervezetek - a felszabadulás előtti oktatói-szabadművelői-iskolán kívüli nevelés hagyományait követve - szintén, folytatták a felszabadulás előtt évtizedek óta végzett munkát ezen a téren is. A munkáspártok és szakszervezetek öntevékeny munkájával párhuzamosan a demokratizálódó államhatalmi, kormányzati intézmények is - együtt a minisztérium ujjászerveződésével, politikai tisztulásával - folyamatosan hozzáláttak az iskolán kívüli oktatás-nevelés új alapokon való megindításához, újraindításához, átvették a népművelés bizonyos szakterületeit. A nehezen talpraálló és újrainduló VKM-ben 1945 közepére a népművelés, az iskolán kívüli oktatás új elvei és keretei kezdtek kialakulni. 1945. július 7-én megkezdte működését a VKM iskolán kívüli népművelési ügyosztálya. A kezdeti tanácstalanságra, bizonytalanságra mutat rá egy 1946-os visszautaló jelentés is. „A kultuszminisztérium már hónapok óta Budapesten működött és a népművelési ügyosztály még nem volt megszervezve. Az ügyosztály régi tagjai tétlenül, munka és irányítás nélkül jártak-keltek a hivatal falai között, közben a társadalom minden vonalán élénk kultúrtevékenység indult meg. A kultuszminisztérium már olyan ajánlatot kapott az egyik kulturszövetségtől, adjon neki ennyi és ennyi millió pengőt s felmenti a minisztériumot a népművelés munkájának terhe alól."

8 A halogatás egyik okát