Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

a jelentés készítője abban látta, hogy... „az egész régi rendszer, amelyre a népművelés épült, szétomlott. Megbukott az a régi szemlélet, hogy csak a népet kell nevelni, a társadalom többi rétegét nem, s hogy ezt a »művelést« felülről lefelé kell végezni. Megbukott, mert közben a demokratikus fordulat a nép kezébe adta saját sorsának irányítását s művelődése megszervezésének lehetőségét és eszközét is. De széthullott az a keret is, amelyben a régi népművelést végezték. Maguktól szűntek meg a népművelési bizottságok, amelyeknek titkárai az állam megbízottai voltak. Ezek közül többen elmenekültek, voltak, akiket letartóztattak, és voltak többen, akik helyükön maradtak ugyan, de nem állták ki az új kor próbáját. Ám, akik továbbra is megállhatták volna a helyüket, azok sem tudták, hogy mihez kezdjenek. Nem kaptak sem megfelelő irányítást, sem anyagi támogatást munkájukhoz."

9 A VKM-ben és területén mutatkozó bizonytalanság fent említett tényezői közül a jelentés nem említi meg az egyik legfontosabbat: a miniszter személyét, gróf Teleki Gézát, aki - mint már előbb említettem - az 1945. novemberi választásokig a kultusztárca élén állt. Vele és főleg az általa megszemélyesített politikai gondolkodással, beállítottsággal szemben a baloldali erők és pártok kezdettől fogva bizalmatlanok voltak, mint ahogyan az irányításával és alapvetően a régi értelmiségi-hivatalnoki gárdával újjászervezett apparátussal szemben is. A VKM nem élvezte akkor a baloldali, mindenekelőtt a munkáspárti erők támogatását.

10 A fordulat lassan, az igazolások után indult meg, s főleg akkor, amikor az 1945 közepén végrehajtott minisztercserékkel a kormány valamelyest balra tolódott. Az sem mellékes, hogy az iskolán kívüli nevelés-oktatás új elvei, új koncepciója is többé-kevésbé ekkorra formálódott ki. Ennek is volt következménye számos konkrét intézkedés, ami előmozdította a VKMben is az ügyet. A népművelési ügyosztály a parasztpárti Gombos Ferenc vezetésével 1945. július 7-én kezdte meg munkáját. Ennek hatáskörébe tartozott az iskolán kívüli népművelés. A népművelési ügyosztály Bereczky Albert államtitkár elnökletével július 23-án nagyszabású értekezletet tartott a népművelés időszerű feladatainak kérdéseiről. Az értekezletre meghívták a politikai pártok és a népművelésben érdekelt kulturális és társadalmi egyesületek és szervezetek vezetőit. Az új elveket meghirdetve az államtitkár megállapította: „a múlt iskolán kívüli népművelése sem keretével, sem tartalmával nem felelt meg a demokratikus követelményeknek, a továbbművelődésre nem adott alapot. Nem hivatalból leereszkedő népművelésre van szükségünk, hanem a nép öntevékeny, tehát önnevelő, önművelő munkáját kell elősegítenünk." A minisztérium illetékesei az iskolán kívüli népművelést a társadalmi és kulturális egyesületek és szervek szabad, öntevékeny munkájára kívánták felépíteni, a minisztérium népművelési ügyosztálya az irányítást, a koordinálást, az anyagi és szellemi támogatást intézte.

11 A minisztérium illetékesei tehát pontosan felmérték a felszabadulás utáni politikai, szervezeti realitásokat. Ezek pedig a következők voltak: 1. A nép tanulásvágyának robbanásszerű, tömeges felszínre törése. 2. Az igen korlátozott mértékű anyagi lehetőségek, tekintettel a háborús pusztításokra, az országra háruló súlyos terhekre. 3. A politikai pártok és a gomba módra szaporodó állami, politikai, kulturális, felnőtt és ifjúsági tömegszervezetek, szövetségek, művelődési társaságok jelenléte, a népművelődés és a szabad művelődés széles körű demokratizálódása. A minisztérium ebben a sajátos, sokszínű, sokrétű helyzetben tehát nem is vállalkozhatott másra, mint ennek a nagy társadalmi méretű népművelésnek bizonyos összefogására, egy mederbe terelésére, felügyelésére, támogatására, a minisztérium bekapcsolódására ebbe a már erősödő mozgalomba. A minisztérium ekkor tehát hozzálátott az új szellemű népművelési munka megindításához, a szabad művelődés szervezeti kereteinek kiépítéséhez. A szabad művelődés szervezetének átalakítása az 1945. október-novemberben kidolgozott 12 100/ 1945. VKM sz. rendelettel

12 kezdődött. A rendelet értelmében Országos Szabad Művelődési Tanácsot szerveztek, mely 1945. december 10-én tartotta alakuló ülését. A tanács az állam és társadalom iskolán kívüli oktató-nevelő munkát végző szerveit fogta össze, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsadó szerveként segítette a szabadművelődési feladatok ellátását. A „szabad művelődés" elnevezést Gombos Ferenc, a VKM népművelési ügyosztályának vezetője használta először, amikor hivatalba lépésekor az elmúlt néhány hónap munkáját úgy értékelte, hogy: „Az a folyamat, amelynek az utóbbi hónapok folyamán tanúi voltunk, nem népművelés többé, hanem a nép szabad művelődésének megáradása." Ezt a szóhasználatot fogadták el a 12 100/1945. sz. rendelet kidolgozói is. 1946-ban két újabb rendelet jelent meg: a 720/1946.

13 ME és a 31 600/1945. VKM sz. rendelet.

14 Ezek a rendeletek az ország területét szabadművelődési kerületekre osztották fel. A vármegyék és a törvényhatósági jogú városok önálló szabadművelődési kerületet alkottak. Kivételt csak a Tolna vármegyei székelytelepes községek képeztek, amelyek külön kerületet alkottak. A szabadművelődési kerületek élére a minisztérium által kinevezett szabadművelődési felügyelő került, mint elsőfokú ha-