Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1948 IX. ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS

Nem jelentek meg: Cavallier József, Farkas György, Farkas Lídia, Halász Aladár, Gegesi Kiss Pál, Kéthly Anna, Major Tamás, Somogyi Imre, ifj. Szladits Károly, Zathureczky Ede, Tildy Zoltánné. Szabó Árpád főtitkár látja el az elnöki tisztet. Üdvözli a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezetésére Barczán Endre titkárt, hitelesítésére Ágoston Péterné bizottsági tagot kéri fel, majd bejelenti, hogy az ülés tárgysorozatának 1. pontja az albizottság elnökének megválasztása. Dezséry László azt javasolja, hogy a választás előtt tartsanak a tagok előzetes megbeszélést. Ráday Iván megjegyzi, hogy normális körülmények között jelölőbizottság szokta ezt a munkát elvégezni. Páll András felvilágosítást kér az elnök, Dezséry László pedig a bizottság munkaköre és feladata felől. Újfalussy József tájékoztatásul közli a jelenlevőkkel, hogy a bizottság feladata a különböző rendeletek megtárgyalása és a szervezés problémáinak a megoldása, az elnök dolga pedig kapcsolat fenntartása az irodával és az elnöki tanáccsal, továbbá a bizottság munkájának vezetése és irányítása. Páll András azt javasolja, hogy tárgyaljon végig az albizottság egy ügyet, a hozzászólások alapján a tagok meg fogják ismerni egymást, és így ki tudják majd maguk közül választani azt, aki az elnöki tisztre alkalmas. Az albizottság a javaslatot elfogadja és ennek értelmében az elnökválasztást az ülés végére halasztja. 2. Szabó Árpád tájékoztatja az albizottságot a közművelődési bizottságok létesítéséről szóló rendelettervről, egyben ismerteti az elnöki tanácsnak a rendelettervre vonatkozó megjegyzéseit és azt a határozatát, melynek értelmében részletesebb megtárgyalás végett az ügyet az albizottság elé utalta. (A rendelettervezetet lásd az 1946. augusztus havi eln. tan. jegyzőkönyvénél,) Újfalussy József hangsúlyozza, hogy nem az a kérdés: milyenek legyenek a közművelődési bizottságok, hanem hogy egyáltalán legyenek-e. Ráday Iván elmondja, hogy az első, ami a rendeletből a szemébe tűnik az, hogy a már amúgy is agyonszervezett közéletünket ezzel a rendelettel szinte az életképtelenségig túlzsúfoljuk újabb bizottságokkal és értekezletekkel. Egyébként helyesli azt a gondolatot, hogy a különféle vidéki kulturális munkákat egységesíteni akarják. Mondanivalójának lényege tehát az, hogy az eszmét helyesli, a kiviteltnem. Ágoston Péterné a Szabad Művelődési Tanács szempontjából nagyon aggályosnak tartja ezt a rendeletet. Ha ez a rendelet napvilágot lát, szinte a Szabad Művelődési Tanács halálát fogja jelenteni. A szabad művelődés munkája eddig is inkább a vidékre korlátozódott, most a vidéki szervek is kikerülnek hatáskörünkből. Véleménye szerint a rendelettervet vissza kell utasítani. Dezséry László elvi szempontból szeretne a kérdéshez hozzászólni. Szerinte mindkét hozzászólás helyes. Csak örülni lehet a rendeletből megmutatkozó egységes kultúrpolitika vágyának, de felfogása szerint ezt az egységes kultúrpolitikát ilyen tartományi alapon megoldani nem lehet. E rendelet értelmében egy-egy aktának kolosszális utakat kellene megjárnia, tehát a közigazgatás nem egyszerűsödnék, hanem komplikálódnék általában. Feleslegesnek tartja a rendeletet: hiszen a decentralizált közületek újra koncentrálása tulajdonképpen ellentmondás. Páll András szerint ez a terv papíron vagy elmondva igen jól hat, még gondolatnak is szép a vidéki kulturális szervek vármegyei parlamentjének az eszméje, de a gyakorlatban megvalósíthatatlannak tartja. Általában véve küzdeni kell a túlszervezés és az állami támogatás ellen. Amíg a népfőiskolákkal senki nem törődött, állandóan fejlődött a munka. Mióta államilag is támogatják, inkább visszafelé süllyed. A Parasztszövetség keretén belül is látja ennek az erőltetett szervezésnek a hátrányos hatását. Látása szerint a bürokrácia megölné ezt a közművelődési bizottságot Ha egyszer már felállítanak egy ilyen szervet, akár működik, akár nem, nem lehet többé kikerülni. Általában véve jobb lenne, ha az állam csak ellenőrizné a népművelést, de megengedné, hogy továbbra is teljesen szabad és társadalmi munka maradjon. Régi tapasztalatai szerint vidéken ott ment jól a népművelő munka, ahol a vármegyei népművelési titkárok nem vártak minden pillanatban rendeleteket és felsőbb utasításokat, hanem saját kezdeményezésükből cselekedtek. Ha ez a terv valóra válik, az Országos Szabad Művelődési Tanács légüres térben lesz kénytelen mozogni, hiszen nem lesznek vidéki szervezetei, amelyekre támaszkodhatnék. A jus murmurandin kívül nem is igen marad egyéb joga. Fáy Aladár a szabad művelődés vidéki munkásainak túlterheltségét ismerteti. A tanítónak háromnégy-ötféle munkát is kell végeznie, minden szabad idejét értekezleteken kénytelen eltölteni. Éppen ezért ebben a rendelettervben örömmel üdvözli az adminisztráció összefogásának és egyszerűsítésének a tervét. És azt javasolja, hogy amennyiben alaposabb megvizsgálás után úgy találja majd az albizott-