Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

És így az iskolai nevelésen kívüli és túli művelődés immár nem népművelés többé, hanem: szabad művelődés! Nem fölülről diktálják, hanem alulról indul el! Nem illúziók délibábjában díszeleg, hanem a tények valóságára épül! Nem népeskedő és magyarkodó, hanem a magyar népből jövő, tehát: magyar! S nem a külön germán-európaiság járószalagján jár, hanem egy egyetemesen emberi, minden irányban európai és minden ízében magyar művelődés vonalán! És itt kapcsolódnak fejtegetéseimbe a hivatalos és hivatott szabadművelődési szellemi vezetők irányító megnyilatkozásai a fogalmi tisztázás útján. Karácsony professzor felteszi a kérdést: szabad oktatás-e, művelés vagy nevelés, s azt mondja, hogy aki „oktat", magas lovon ül, s okosnak érzi magát az őt hallgató „oktalanokkal" szemben. A közösség milliói s a közösség szolgálatára rendelt művelő szerv között ilyen fogalmi megkülönböztetés nem állhat fenn a demokráciában! A „művelést" sem fogadhatja el, mert a colé, colere, colui, cultum fogalmában, mely agriculturára s a szellemi kultúrára egyaránt vonatkozik: az egyik fél: a föld és a befogadó lélek csak passzíve befogad, márpedig a „műveltek" közvéleménye a kezdeményező erő ekkora hiányolásával nem becsülheti le a demokráciában a „műveletleneket". Nem is csupán „nevelünk": bár a magyar „nevel" szó helyesen a „növelést" fejezi ki: hanem nevelvén nevelünk, vagyis növekedve növelünk: nem fölötte és nem kívüle, hanem benne a közösségben, a közösség szent életritmusának boldog és szerény szolgálatában. Keresztúry Dezső, kultuszminiszterünk, a magyar műveltség kettéhasadásáról beszél. Két magyar műveltség van: a nagy magyar szellemeké, akik a szabadság, az emberiség, a demokrácia fároszai valának, s az „általános műveltség", amely rögeszmékkel, illúziókkal, tudatlansággal és reakcióval van telítve s nem is magyar, hanem idegen. Egy nemzedék férfimunkájára van szükség, hogy igazi és magyar műveltség teremjen a magyar nemzet lelkében. Végül Gombos Ferenc (Simándy Pál), az ügyosztály vezetője, tehát a hivatalos vezető, azt mondja, hogy az eddig leszorított társadalmi rétegek politikai hatalomhoz jutva megkezdik önnön művelődésük szabad kiépítését. Ez a folyamat nem népművelés többé, hanem a nép szabad művelődésének öntevékeny megáradása. Mert a társadalom öntevékenyen is műveli önmagát. A nép még az elnyomottságban is kitermelte a maga népi kultúráját. Az állam a múltban nem látta meg, hogy az államot alkotó nemzet legigazibb, műveltségbeli értékei a nép lelkében teremtek. A népből azonban nemzet, társadalom, állam lett! Az iskolán kívül folyó szabad művelődésnek tehát a népből kell kiindulnia, a dolgozó nép minden rétegére ki kell terjednie s a közösség művelődési szükségletét kell szolgálnia! Azt hiszem, ezek a megnyilatkozások világossá teszik előttünk a régi népművelési tevékenység fogalmának forradalmi átértékelését, ami különben néhány hónap alatt itt ment végbe a szemünk előtt. A romokon az új élet csírázása még a régi néven indult meg. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban először még a „népművelési ügyosztály" alakult. A szakirányú tudományos munkára meg a „Népművelők Tudományos Társasága" vállalkozott. Az ügyosztály első hivatalos körlevele azonban már „Szabadnevelési Híradó" címen jött ki. A tanfolyamokat „népnevelési tanfolyam "-okként nyitották meg. Végül aztán megtalálta a forradalmi átértékelés a végső letisztult kifejezést: szabad művelődés! Megalakult az Országos Szabad Művelődési Tanács, a szabadművelődési ügyosztály s kiépülőben van az ország szabadművelődési szervezete is. 3. Célkitűzések, feladatok, szempontok. A kérdés fogalmi tisztázása s némi histórikuma után rátérhetek immár a cél kitűzésére s a feladatok .és szempontok felvázolására, mindvégig a vidéki magyar város öntevékeny szabad művelődésének gyakorlati megszervezését véve irányadóul. a) Cél: Vidéki magyar városaink társadalmában a szabad művelődés ösztönének felébresztése, a fejlődés feltételeinek megteremtése s az öntevékeny kiteljesedés elősegítése. b) Feladatok: Vidéki magyar városaink kultúrtevékenységének rendszeres számbavétele és nyilvántartása, a sokirányú kultúrtevékenység összhangjának biztosítása, ahol kezdeményezés van: annak támogatása és előmozdítása, ahol kezdeményezés nincs a kezdeményező erő felszítása, kezdeményezés, irányító aktivitással az öntevékeny szabad művelődés megindítása. c) A feladatok megvalósítása közben különös szempontokat is szem előtt kell tartanunk, éspedig: a proletariátus és a fizikailag dolgozó nép szempontját, az ifjúság szempontját, a sürgősségi sorrend szempontját, a gyakorlatiasság szempontját, s a rugalmasság szempontját.