Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1948 VII. AZ 1948-AS CENTENÁRIUMI ÉV MEGÜNNEPLÉSE

Befelé végzett komoly munka után lépünk kifelé. A kifelé való munka lényege a példaadó viselkedés s a munkánk beállítása a társadalom szolgálatába. Ide is gazdag anyag tartozik. Legjelentősebbek a következők: Előadások rendezése, ünnepeken való aktív és közös részvétel, kiállítások együttes megtekintése, az ott látottak megbeszélése, esetleg a jelen nem voltaknak való tanulásközlés, beszámolás, közkönyvtárak kiépítése, később tanulmányutak szervezése, lebonyolítása, ugyancsak megbeszélés és beszámolás kíséretében, végül a kultúra szolgálata azok között, akik még nem tagjai a közösségnek. A munkaközösség érdeklődik a szomszédos munkaközösségek munkája iránt, közös megbeszéléseket is tartanak, így egyes vidékek valamennyi kis munkaközössége között sikerül kiépíteni az együttműködést. 6-7. § Munkaközösségek elnevezése Az egyes munkaközösségek - esetleg az egyes tagozatok is - nevet választhatnak maguknak. Ez a név lehet kapcsolatban álló a faluval (pl. Szadán, ahol a művész el van temetve: Székely Bertalan), de lehet attól független neve tudományos, társadalmi, irodalmi vagy történelmi életünknek. (Szabó Dezső, Hermán Ottó stb.) A munkaközösség természetesen ez esetben eleven kapcsolatot tart fenn névadójával, illetve annak emlékével. (Évenként egy határozott napon, a névadó születése vagy halála napján, megemlékezés munkásságáról, esetleg ünnepélyes formában, más munkaközösségek meghívásával.) Megjegyzés Jelen keret egyes pontjai további megvitatást kívánnak. Feladata csupán annyi, hogy ráterelje a kifejlődés útjára a munkaközösségek gondolatát és leszögezze azokat az alapszempontokat, amelyeket a végleges ügyrend formába öntésekor okvetlenül szem előtt kell tartani. A kérdés igen nagy horderejű, mert az emlékévből kifejlődő munkaközösségek valóban nemzeti kultúránk tökéletes kifejlődésének lesznek majd alappillérei. Tóth Rezső s. k. Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-108 916-1947. 252 Budapest, 1947. február 2. AZ ORSZÁGOS 48-AS IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG 1947-1948. ÉVI MUNKATERVE I 1848 emlékezete 1848-ban a világ minden tájáról reménykedéssel és lelkesedéssel néztek hazánkra azok, akik a szabadságért harcoltak. Megtanulták becsülni a magyar nevet, mely akkor egyet jelentett a szabadság harcosával. Az elmúlt száz esztendő nemcsak 48 dicsőségétől fosztott meg bennünket, de igyekezett elfeledtetni, meghamisítani 48 igaz hagyományait, tanításait is. Most, a századik évfordulón, amikor a magyar nép végre megindulhatott a szabad fejlődés útján, újra kell élesztenünk a szabadságharc szellemét. Meg kell ismernünk a 48-as eszméket, a szabadság harcosait, a dicső évek igaz történetét és tanulságait. 1. A helyi bizottság mindenütt indítson előadás-sorozatot. Helyi előadók bevonásával tartsunk minden héten egy előadást, hogy minél szélesebb tömegek - és különösen az egész magyar ifjúság - megértse 48 jelentőségét. Ilyen előadások anyagát az Országos Bizottság nyomtatásban is ki fogja adni és eljuttatja minden ifjúsági bizottsághoz. 2. Az összes iskolákban minden hónapban egyszer 48-as órát kell tartani. 3. Az Országos Bizottság könyveket, tanulmányokat, füzeteket ad ki a szabadságharcról és szabadságharcosainkról. 4. Az ország sok helyén élnek még 1848 hagyományai. Elbeszélések csatákról, honvédekről, iratok, levelek, dalok, zászlók, ruhák, fegyverek. A helyi bizottságok kutassanak fel minden negyvennyolcas hagyományt környékükön. Voltak-e harcok a környéken, járt-e ott a szabadságharc valamelyik nagy vezetője, kik kaptak földet a jobbágyfelszabadításkor, kik álltak be honvéonek - mindezeket kutassuk fel, gyűjtsük össze. Elevenítsük fel ezeket az emlékeket: készítsünk rajzokat, fényképfelvételeket, modelleket, írjunk dolgozatot, tartsunk előadást. Ha van elég anyagunk, rendezzünk 48-as kiállítást.