Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1948 VI. A FILM A SZABADMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN

tosítani nem állott módomban, és - tekintettel a szükséges felszerelések beszerzési árának újabb alakulására - nem is látom lehetségesnek azt, hogy a szükséges hitelt az állami költségvetésnek tárcámra eső részében belátható időn belül biztosíthassam. Méltányos az, hogy a filmnek a nép nevelését szolgáló és jelentős fenntartási költséget igénylő, de üzleti hasznot nem hozó ágazata a szórakoztató üzleti filmiparban találja meg anyagi létalapját, és a film révén a néptől befolyó haszon parányi töredéke film alakjában ismét visszajusson a néphez és gyermekeinkhez. Felkérem miniszter urat, hogy ez ügyben álláspontját velem közölni és intézkedéséről mielőbb értesíteni szíveskedjék. Olvashatatlan aláírás s. k. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-111 927-1946. („Pogány, K. X. 2. Simon") 234 Budapest, 1946. december 10. JEGYZŐKÖNYV A VKM OKTATÓFILM KIRENDELTSÉG PEDAGÓGIAI SZAKBIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL Dr. Vidacs Aladár min. o. tanácsos, a Kirendeltség ideiglenes vezetője ismerteti a magyar filmoktatást. A kezdetleges állapot 1925-193 l-ig tartott (magyar-hollandi kezelés). Ez a formája a film oktatásnak nem volt megfelelő, mert ez lényegében csak „mozizás" volt. 1935-ben létesítette az akkori vall. és közoktatásügyi miniszter a VKM Oktatófilm Kirendeltséget. A cél az volt, hogy a film a tanórán peregjen, és szervesen illeszkedjék a tanítás anyagába. 1936-ig tartott az előkészület és akkor indult meg a munka. A filmoktatás keskenyfilmekkel történik, és a háború előtti időkben 700 iskolát látott el filmmel. 332 filmtéma mintegy 10 000 kópiában állt az iskolák rendelkezésére. Napi 200-250 filmcsomag ment ki, ami természetesen nem csak 200 filmet jelentett. A Kirendeltségnek hivatalos értesítője is volt. Ezt megkapta minden iskola, és ez jelentette a kapcsolatot az iskolákkal. Ez volt a filmoktatás virágkora. Ekkor jött a háború a maga szomorú veszteségeivel. A Kirendeltség egy részét a minisztérium 1944. jún. 17-én Révfülöpre telepítette ki, hogy a bombaveszélytől megőrizze az üzemet. Itt maradtak a legnagyobb nélkülözésekkel és hősies erőfeszítéssel 1945. aug. 5-ig, amíg a minisztérium visszarendelte. A Kirendeltség azután csak eszmeileg állt fenn, mert a háború súlyos veszteségeket okozott. A budafoki pinc áben tárolt teljes negatív és pozitív anyag elpusztult, mert a többi filmvállalatokkal együtt bombabiztos helyre mentett filmanyag a pusztító tüzérségi tűz és a háború rombolásai ellen nem volt biztosítható. A budafoki pince körül csak az elszenesedett gerendák beszéltek a nagy tűzről, amely felemésztette a filmanyagot. Némileg megnyugtató, hogy a kikölcsönözhető keskenyfilmanyag 80%-a megmaradt. De sajnos ez is már megviselt és a kópiák zsugorodnak. Meg vannak számlálva azok az órák, amelyeken filmmel lehet tanítani. Technikai felszerelésünk is hiányos (objektívek, műszerek stb.). Az iskolák filmvetítő felszerelése is nagy hiányokat mutat. Az Oktatófilm Kirendeltség ellátta az iskolákat vetítőgéppel, vászonnal, elsötétítő berendezéssel, ezeknek több mint 50%-a elpusztult. De még ez mindig nem elég. A Kirendeltség a befizetett filmdíjakból épült fel. A filmdíj megszűnt, a kultusztárca pedig képtelen volt fedezetet teremteni rá, hiszen mindenki tudja, hogy nagyon szegények lettünk. Az ellátmány oly kevés volt, hogy még egy iratkapcsot sem lehetett venni rajta. Ezzel szemben egy iskolai vetítőgép ára 6-8 ezer forint. Amikor ilyen sötét képeket állítok a m. t. hallgatóság elé, nem mehetek el szó nélkül a mellett, hogy a Kirendeltség a kezdet nehézségeiben szellemi rátermettségével, lelkiismeretes és kemény munkával vágta át magát. Megalapítója Geszti Lajos volt. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása miatt teljes szolgálati évvel meg kellett válnia a vezetéstől. A minisztérium és az illetékes ügyosztály mindent megtett, hogy az ő országos viszonylatban is páratlan szakértelmét visszaállítsa erre a helyre. Ügyében még nincs döntés. A miniszter úr az itteni munka felügyeletével és irányításával engem bízott meg, azért mentek ki a meghívók az én aláírásommal, és ezért beszél a Kultuszminisztérium filmreferense ezekről a kérdésekről. A Kirendeltségnek igen nagy jövője van. A meginduláskor 2 év kellett az előkészülethez, pedig akkor évenkint kb. 300 000 P. állott rendelkezésre. Ma mindent újra meg kell teremteni. Soha szomorúbb alkalom nem volt a hangos gépekre való áttérésre, mint most. Az iskola nem nélkülözheti a néma filmet, de a jövő a hangos gépeké. Meg kell oldani az általános iskola és a szabad művelődés filmellátását. Ez van olyan fontos, mint az iskoláké. Ennek formája csak a hangos film lehet. Ott nincs számon-