Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

BEVEZETŐ A néptömegek kulturális elmaradottsága a Horthy-rendszer politikájának következtében közismert tény volt. Az ellenforradalmi rendszerrel szemben álló haladó erők képviselői, mindenekelőtt az illegális kommunista párt, a legális SZDP és a szakszervezetek, továbbá a népi írók, valamint a polgári demokraták néphez közel álló csoportjai is felemelték szavukat e szomorú állapotok ellen. írásaikban feltárták a munkások és parasztok szellemi, kulturális elmaradottságának anyagi, társadalmi okait, s foglalkoztak a megoldás módjával is. Számos elszigetelt kísérlet is történt, hogy a helyzeten valamelyest javítsanak. Az ellenforradalmi rendszer, a kapitalizmus viszonyai között alapvető változást természetesen nem lehetett elérni. Földes Ferenc

1 Magyarország kulturális elmaradottságát elemezve forradalmi következtetéshez jutott. Kimondta, hogy: „a szegény néprétegek kultúrkérdése kulturális síkon nem oldható meg. Kulturális síkon még a legmesszebbmenő eszközökkel is (mint a teljes ingyenesség, erős fokú általános segélyezés stb.) csak csekély eredmények érhetők el. Tehát marad a társadalmi megoldás, melynek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a szegényparaszti és munkásrétegek társadalmi arányuknak megfelelően részesüljenek a kultúrában."

2 Erre a magyar nép, a milliós tömegek számára csak akkor nyílt lehetőség, amikor 1944 végén a szovjet hadsereg megkezdte az ország felszabadítását a fasiszta és az ellenforradalmi uralom alól, s megindulhatott a társadalmi átalakulás. 1944 vége 1945 eleje fordulópont volt hazánk történetében. Ekkor indult el a kulturális nevelés, szűkebben a szabad művelődés területén is a változások folyamata. Ezt elősegítette az, hogy hatalomra jutottak azok a pártok, szervezetek, amelyek hosszabb idő óta készülődtek nemcsak a nagy átalakulásra, hanem ezen belül a nép kulturális felemelésére is. Olyan pártok váltak kormányzópárttá, amelyek ismerték a tömegek kulturális helyzetét, s világos elképzeléseik voltak arról, hogyan lehet és kell ezen gyökeresen változtatni. A népművelés, a kultúra, a nevelés kérdései a felszabadult országban a politikai pártok és tömegszervezetek tevékenységében nem kerültek azonnal az első helyre. Az ország leromlott állapotban került ki a háborúból. Előbb a termelést kellett megindítani, a normális élet elemi feltételeit megteremteni, az újjáépítést elkezdeni, hogy hozzáláthassanak a szellemi szegénység felszámolásához is. Nem véletlen tehát, hogy az MKP nemzeti felemelkedést és újjászületést hirdető programja, amely 1944. november végén jelent meg, előtérben álló feladatokként a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdéseket elemezte, s a kulturális, a nevelési problémákat alig érintette. A háború folyt, a fasizmus még tombolt a fel nem szabadított országrészeken, milliók élete forgott kockán a harcok és a totális fasiszta terror miatt, még igen sok embernek kellett az életét áldoznia azért, hogy a béke Magyarországon is beköszönthessen. Az ország teljes felszabadulása után megnyílt az út a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának megszüntetéséhez, a dolgozó osztályok kulturális felemelkedéséhez. A baloldali pártok és szervezetek — a munkáspártokkal az élen —, az oktatást irányító haladó gondolkodású szakemberek, nem utolsósorban a népből származó, a néppel együtt élő-érző nevelők, oktatók jelentős, forradalmi munkába kezdtek. Rendkívül nehéz és mostoha körülmények között dolgoztak, ennek ellenére igen sok mindent tettek a felszabadulás első éveiben az eszmei-kulturális elmaradottság felszámolásáért. Tevékenységükhöz tartozott a művelődési, oktatási anyagokból a fasiszta métely és szellemiség kiirtása, az általános iskolák kiépítése, a demokratikus iskolaszervezet megteremtése. Ebben az időben a kulturális felemelkedésnek különösen jelentős emeltyűje volt az iskolán kívüli művelődés, amely új alapokra helyeződött, új szervezeti keretek között bontakozott ki. Az iskolán kívüli népművelés nem volt teljesen előzmények nélküli. Ismeretes, hogy a Horthy-rendszerben is folyt ún. népművelés, amelyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) felügyelt. Ennek az iskolán kívüli népművelésnek a társadalmi kereteit az határozta meg, hogy az ellenforradalmi erők, az ellenforradalmi kormányok a Tanácsköztársaság forradalmi intézkedései hatásának ellensúlyozására indí-