Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

<6/A Budapest, 1945. december 31. MINISZTERTANÁCSI ELŐTERJESZTÉS AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NEVELÉS ÁTSZERVEZÉSÉRŐL Az iskolán kívüli neveléssel kapcsolatos, jelenleg érvényben levő jogszabályok bizonyos felemás és étinek következtében zavaros és ellentmondó képet mutatnak. Ez a zavarosság a politikai fordulat következtében az iskolán kívüli nevelés terén is előállott fejlődés miatt még élesebben domborodik ki, úgy, hogy feltétlenül szükséges ezek helyett a jogszabályok helyett új, világos és a demokratikus fejlődésnek is megfelelő jogszabály hozatalával rendszert teremteni az iskolán kívüli nevelés szervezetében. A jelenleg érvényben levő jogszabályok felemás volta főként onnan nyeri magyarázatát, hogy a húszas évek elején nem tartották kívánatosnak fenntartani a gyakorlatban az addigi jogszabály egész rendszerén végighúzódó és minden intézkedésében kidomborított társadalmi elvet. A jogszabályok egész sora született meg ekkor, amely mind hangsúlyozza, hogy „az iskolán kívüli népművelés társadalmijellegét nem kívánja csorbítani", valójában azonban egyes intézkedésekkel a gyakorlatban csaknem teljesen kizárja ennek az elvnek érvényesülési lehetőségét. Ez a visszafejlődési folyamat végeredményben arra a zavaros helyzetre vezetett, hogy míg egyfelől nincs az iskolán kívüli nevelésnek egyetlen valóban társadalmi szerve sem jelenleg (kivéve természetesen a már a politikai átalakulás után megszervezett Országos Szabad Művelődési Tanácsot), ugyanakkor másfelől - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon kívül - olyan szerve sincs, amelyet félre nem érthetően hivatalos szervnek lehetne minősíteni. Az új szabályozásnak legelsősorban szakítania kell a leereszkedő és magát az elmúlt rendszer alatt egyébként is lejáratott „népművelés" kifejezéssel. Valójában egész egyszerűen nevelésről van itt szó éspedig iskolán kívül folytatott nevelésről. Ez a helyes fogalommeghatározás azonban túlságosan hosszú és nehézkes arra a célra, hogy az egyes felállítandó intézmények elnevezésében praktikusan használható legyen. Szükség van tehát a felállítandó intézményekkel kapcsolatban valamilyen új elnevezés használatára. A 12 100/1945. VKM sz. rendelet már állást foglalt ebben a kérdésben akkor, amikor az országos jelentőségű társadalmi szervet „Szabad Művelődési"-nek nevezte el, majd ennek nyomán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak iskolán kívüli nevelési ügyekkel foglalkozó ügyosztálya is a szabadművelődési ügyosztály elnevezést nyerte. Célszerű és helyes tehát az iskolán kívüli nevelés újabban felállítandó szerveit is mind szabadművelődésinek nevezni el. A második feladat az, hogy szigorúan elkülönítsük az iskolán kívüli nevelésnek egyfelől társadalmi, másfelől hivatalos szerveit. A legfőbb társadalmi szervet - az Országos Szabad Művelődési Tanácsot már megalkotta a 12 100/1945. VKM sz. rendelet. Emellett az országos szerv mellett azonban törvényhatóságonként és még tovább tagozódva községenként (esetleg járásonként) is meg kell alkotni a különböző helyi vonatkozású társadalmi szerveket a Kerületi, Járási, és Községi (Városi) Szabad Művelődési Tanácsok formájában, melyek a felállítás elvi szempontjait tekintve az Országos Tanácshoz simulnának, a helyi követelményeknek megfelelő kisebb eltérésekkel. S mint ahogy a vallás és közoktatásügyi miniszter - mint legfőbb hatóság - tanácsadó szerve az iskolán kívüli nevelés minden kérdésében az Országos Tanács, úgy kell, hogy tanácsadó szervei legyenek a kerületenként felállítandó hatóságnak - a szabadművelődési felügyelőnek - a Kerületi Tanácsok, a községenkénti hivatalos szervnek - a szabadművelődési ügyvezetőnek - pedig a Helyi Tanácsok. S végül: mint ahogy - a helyi szükségletnek megfelelően - egyes ügyvezetők az egész járás vagy annak egy részén levő összes ügyvezetők irányításával is megbízhatók, ugyanúgy módot kell adni arra is, hogy valamely járás területén vagy annak egy részén létesített Helyi Tanácsok tagjaiból külön Járási Tanácsot lehessen alakítani. Az iskolán kívüli nevelésügyi igazgatás és felügyelet szempontjából legcélszerűbbnek látszott az országnak - törvényhatóságonként - kerületekre való osztása. A törvényhatósági beosztástól azonban természetesen el lehet térni ott, ahol ezt gyakorlati szempontok szükségessé teszik. Ez az eset forog fenn jelenleg Tolna vm. székelyekkel betelepített községeire nézve. (1. § [1] és [2] bek.) Nem lett volna célszerű, hogy a kerületenkénti hatósági szerv - a felügyelő - hatósági jogkörét már ebben a jogszabályban tüzetesen körülírjuk. Célszerűbb ehelyett, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízzuk azt, hogy saját hatósági jogköréből milyen részeket kíván majd egyes külön rendeletekkel átruházni a felügyelőkre a gyakorlatban kialakuló és helyesnek bizonyuló szempontok figyelembevételével. (1. § [3] bek.)