Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

felé fordulni. Kívánatos lenne az összes régi könyvtárak tudományos feldolgozása s ezzel együtt az avult könyvek kicserélése friss anyaggal. Ki kéne ásni ezekből a könyvtárakból a ma is használható, jó könyveket, s ezzel is gyarapíthatnánk a felállítandó körzeti könyvtárak jelenleg még gyér anyagát. Persze ezen a területen más sürgős kívánnivaló is van, halaszthatatlan a könyvtárosok kiképzése, átnevelése. Olyan könyvtárosgárdát kell nevelni, amely megbízhatóan végezné el a mulasztást nem tűrő feladatokat. A gyakorlat mutatja, hogy a könyvtárostól függ leginkább, mit olvas a város vagy falu népe. Kollektív munkaközösségbe kell állítani a könyvtárosokat. Rájuk vár az a feladat, hogy megváltozzék az olvasók igénye, szemlélete. A jó könyvek ösmertetésével, irodalmi viták indításával kell az olvasókat helyes útra vezetni. Némely jelentésből kitűnik, hogy még a vándorkönyvtárak sem tudják azt a célt szolgálni, ami a legfontosabb: beilleszteni a falu életébe az irodalmat. A vándorkönyvtárak sikere is a könyvtárosokon áll vagy bukik. Sokhelyütt észlelhető, hogy a paraszti olvasó tömegek szomjúsággal érdeklődnek a munkásírók termékei iránt, viszont az üzemi dolgozók a parasztírók műveit akarják olvasni. Ezzel az osztályfalakat ledöntő kívánsággal nem tudnak megbirkózni a könyvtárosok, mert maguk sem ismerik eléggé új típusú irodalmunkat. A romantikus szemlélet hazug világa fertőzte meg népünket^ az igazi irodalom szóhoz sem juthatott Horthyék korszakában. Az álművészet dúvadjai elburjánoztak szerte az irodalom területén, s a gazt mihamarabb s radikálisan kell kiirtani. Újjászervezett, jó könyvtárosokon és könyvtárakon keresztül lehet csak beültetni az igazi, realista szemléletű irodalmat a falu és város életébe. A könyvtárak elhelyezése körül is bajok vannak. Itt elsősorban a közigazgatási vezetők segítségét kell igénybevenni, s ahol szükséges, utasítani kell őket arra, hogy megfelelő helyiségeket biztosítsanak a könyvtárak részére. Magam is meggyőződtem arról, s a jelentésekből is kiderül, hogy megfelelő helyiség hiányában lomtárakban kallódnak sokhelyütt a könyvtárak, kisebb könyvgyűjteményeknek nem adnak helyet, s a könyvtáros kénytelen a lakásában elraktározni a könyveket. Persze több helyen biztató jelek is mutatkoznak, egyéni és hivatalos kezdeményezéseket látunk. Némely megyében itt-ott elvégezték a selejtezés munkáját s új könyvtárakat létesítettek. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy a könyvtárak segítségével megkezdhessük most már népünk nevelését. Önmagából felmerül az a kívánság is, hogy az összes könyvtárak részére szükséges lenne olyan könyvtári jegyzék, amelyből a könyvtárosok elvégezhetnék a kiválogatás munkáját. A fasiszta könyvek névjegyzéke nem elég, ebben a jegyzékben csupán csak a nagyon veszélyes művek szerepelnek, márpedig a régi könyvtárakban garmadával találunk olyan műveket, aminőket a magyar demokrácia nem adhat a nép kezébe. Legelsősorban a szabad művelődésre vár a feladat, hogy a vidéki könyvtárak dzsungelében rendet teremtsenek. Nem közömbös számadást adni arról, hogy a vármegyék területén hogyan működnek a könyvtárak s az olvasók kultúrínségét mennyire tudják kielégíteni az egyes könyvtárak s mekkora az érdeklődés a felszabadulás óta az irodalom iránt. Nógrád vármegyében a beérkezett adatok szerint valamennyi könyvtár elpusztult az ostrom ideje alatt, csupán 34 töredékkönyvtár maradt meg a megye területén. A felszabadulás óta 132 új könyvtárat létesítettek, s emellett 23 vándorkönyvtár látja el az olvasókat modern könyvekkel. A 8000 kötetet tartalmazó salgótartjáni munkáskönyvtár a legolvasottabb. A falusi népkönyvtárak iránt azonban nincs érdeklődés. A kisebb könyvtárak a szekrények aljában porosodnak. Az olvasótermek hiánya miatt a falu népe nehezen fér a könyvekhez, s ezért az olvasók száma csekély. A szabadiskolák és ügyvezetői könyvtárak mindenütt sürgős frissítésre szorulnak. A fiatalság állandóan érdeklődik az újabb irodalom iránt, a felszabadulás óta megjelent könyvek azonban hiányoznak még az új könyvtárakból is. Heves vármegye könyvtárhelyzetéről sem tudunk többet. A felügyelő hiányos jelentése csupán arra utal, hogy a bányászok és ipari munkások olvasnak többet. A bányászok és ipari munkások olyan könyvtárakkal rendelkeznek, amelyek felölelik a haladó szellemű irodalom nagy részét. Ebben a megyében is hiányoznak az olvasótermek. A parasztság is szívesen olvasna szabadidejében, ha rendelkezésre állana egy-egy olvasóterem. Az újgazdák a mezőgazdasági szakkönyvek iránt érdeklődnek. A felügyelő javasolja a kisebb könyvtárak egységesítését s a nyugati országokban is bevezetett könyvkiadó kiterjesztését. A hozzávető számítások szerint ezzel az újszerű adóbevezetéssel nagyban elő tudnák segíteni a múlhatatlanul szükséges újabb könyvtárak létesítését. Miskolc város könyvtárai már biztatóbb képet nyújtanak. A szerencsésebb helyzetben lévő Miskolc közkönyvtár felállítását határozta el. A Borsod-miskolci múzeum 28 000 kötetével alapozzák meg az első nagy közkönyvtárat. Az egyesületi könyvtárak 25 000 kötettel rendelkeznek. A könyvek nagy része azonban avult. Selejtező bizottság alakítása lenne kívánatos, hogy a jövőben csak jó könyvek