Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

kerüljenek az olvasókhoz. Miskolcon egyébként az ifjúság olvas érdeklődéssel, de hogy milyen könyvek iránt nyilvánul meg az érdeklődés, nem derül ki a jelentésből. Zemplén vármegye könyvtárhelyzetének kiértékelése jó, és ami még fontosabb, megnyugtató. A 102 Zemplén megyei községben, tanyáján 195 könyvtár működik. Egy-egy könyvtár 10-400 kötettel rendelkezik, kivéve Sátoraljaújhelyét és Sárospatakot, ahol nagyobb könyvtár van. A 195 könyvtárban 25 és fél ezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. A számszerű adatok kimutatása szerint Zemplén megyében egy lélekre 0,14 könyv jut. Az érdeklődés leginkább a népi írók felé nyilvánul meg. A vándorkönyvtárak olvasottságáról nincs jelentés, mert csak 3 hete kerültek forgalomba. A népkönyvtárak anyagát teljesen kiolvasták. Megállapítható ebben a megyében is, hogy a könyvek állapota rossz. Cegléd körzetében 3 városban, 61 községben és 90 tanyaközpontban volt könyvtár. Az ostrom alatt azonban valamennyi könyvtár elpusztult. Nemrég indult csak mozgalom új könyvtárak szervezésére. Az új könyvtárak felállításánál nagy segítséget nyújt az ifjúság. A fellelhető régebbi könyvtárak anyaga nem korszerű, különösen az iskolai könyvtárak szorulnak selejtezésre. Ezekben a könyvtárakban ugyanis sok az egyházi vonatkozású könyv, haladó szellemű műveket alig találni. A vándorkönyvtárak felé pislogó szemmel néz a falu, nem népszerűek. Ennek okát a könyvtárkezelők ügyetlenségével tudom magyarázni. A vándorkönyvtárak népszerűtlenségéhez természetesen hozzájárul a parasztság nyári munkában való elfoglaltsága is, s az a még sok helyütt mindig élő felfogás, hogy „csak a lusta ember olvas könyvet". Bihar megyében személyesen is meggyőződtem arról, hogy a könyvtárak helyzete nagyon szomorú képet mutat. A megye lakossága nem olvas. Az írni, olvasni nem tudók száma közel 10 000, de a többiekre is illik az a Petőfi-megjegyzés, amit a debreceni cívisekre mondott a nagy költő, hogy ha vásárolnak is könyvet, csak azért teszik, hogy a szalonnát tudják mibe csomagolni. Bihar megyében 94 könyvtár működik. A kötetek száma 11 000 s mindössze 4200 ember olvassa. A szűkszavú jelentésből nem sokat tudunk meg, annyit azonban a személyes tapasztalat útján megtudtunk, hogy a bihari ügyvezetők közül csupán 7-en igényeltek vándorkönyvtárat. Még az ügyvezetők részéről sem mutatkozik érdeklődés a könyvtárak iránt. A könyvtárak nagy százaléka rossz állapotban van, elhelyezésük sem kielégítő. Az egyetlen Népfőiskolában alig találunk könyvet. Csongrád vármegye könyvtárainak állaga 37 081 kötet. A vándorkönyvtárak kivételével valamennyi könyvtár elavult. A jelentés szerint tizendrangú írók művei találhatók a legtöbb könyvtárban, s mellettük Jókai művei jelentik a legmagasabb nívót. A vándorkönyvtárak nagy szolgálatot tettek a tanyasi népnek, a csongrádi parasztság megkedvelte az új könyveket. A vélemény szerint a körzeti könyvtárak felállításáig, jó könyvtáros irányításával még lehet emelni a vándorkönyvtárak sikerét. A paraszti olvasótömegek érdeklődése a politikai, társadalomtudományi és történelmi művek felé fordult. A szabadművelődési felügyelő szintén szükségesnek tartja, hogy a VKM mielőbb indítson tanfolyamot a könyvtárosok kiképzése céljából. Székesfehérvár körzetében több könyv van, mint amennyit a Bihar megyei felügyelő jelent. Az ősi város könyvtáraiban 16 ezer könyv áll rendelkezésre. Székesfehérvárott havonta átlagban 1900 ember olvas könyvtári könyvet. Persze a könyvtárak anyaga itt is elavult, új könyvekkel kellene frissíteni. A kisebb könyvtárakat alig látogatják. Érdekes megjegyezni, hogy az 1900 olvasó közül 1200 férfi és csupán 643 nő veszi kezébe a könyvet havonta. Vas vármegye 158 községében 189 könyvtár működik. Közel 24 ezer könyv ad alkalmat a vasiaknak a művelődésre. Legtöbb a népkönyvtár, bár az itt fellelhető könyvek értéke alacsony színvonalon áll. A legtöbb könyvtár korszerűtlen, régi, s így nem tudja szolgálni népi demokráciánk célját. A könyvanyag nagy része tudományos jellegű, s ezek a munkák túlesnek a parasztság érdeklődési körén. Sok a könyvtárakban az FM által juttatott időszerűtlen szakkönyv. Ezeket a könyveket már a Horthyuralom ideje alatt kiolvasta a parasztság, s most - mint a felügyelő jelentéséből kiderül - új szakkönyvek után érdeklődik. Új könyvek azonban nincsenek. Ezer fércmű mellett elvétve találni egy-egy értékes könyvet. Móricz Zsigmondra még véletlenül sem talál az olvasó. Az elmúlt esztendőben mindössze 500 új könyvvel gyarapították a könyvtárakat. Hogy az új könyvek után milyen nagy az érdeklődés, mutatja a 8 vándorkönyvtár sikere. Az elmúlt esztendőben 40 faluban működött a vándorkönyvtár, s a megyében példátlan forgalmat bonyolított le. Különösképpen a parasztifjúság érdeklődik az új szellemű irodalom iránt. Itt is felmerül a kívánság, hogy létesüljön selejtező bizottság a korszerűtlen könyvek kicserélése végett. Hajdú vármegyében is elsősorban a paraszt- és munkásifjúság érdeklődik az irodalom és társadalomtudomány iránt. A munkás- és parasztírókat szeretnék olvasni. Az egyébként nagyon hiányos jelentésből kiderül, hogy a szabadművelődési és vándorkönyvtárak működnek legjobban a hajdú-