Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

Tiszabüd, 1948. augusztus 26. A TISZABÜDI SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS ELNÖKÉNEK KÉRELME VÁNDORKÖNYVTÁR LÉTESÍTÉSÉRE Alulírottak a Tiszabüdi Szabad Művelődési Tanács nevében azzal a kéréssel fordulunk a miniszter úrhoz, hogy az újonnan juttatott kultúrházunk részére vándorkönyvtárat juttatni szíveskedjék. Kérésünk támogatására előadjuk, hogy községünk, amely 3500 lelket számlál és kb. 99%-a földmíveléssel foglalkozik - ebből 90% újonnan földhöz juttatott, illetve törpebirtokos - egyáltalán semmiféle könyvtárral nem rendelkezik. A könyvek után az érdeklődés igen nagy, de sajnos az anyagi helyzetük miatt, de főleg azért is, mert a könyvek ára igen magas, kénytelenek a kétes értékű, sőt legtöbbször romboló hatású ún. ponyvaregényekkel megelégedni. Fentiek alapján kérjük kérelmünk jóindulatú pártfogását. Kocsis Béla s. k. Torma János s. k. szab. műv. üv. szab. müv. tan. elnök az MDP részéről: az NPP részéről: a Függ. Kisg. Párt részéről: Olvashatatlan aláírás s. k. Kondó Miklós s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. titkár titkár titkár az MNDSZ részéről: UFOSZ részéről: FÉKOSZ részéről: Orong Dezsőné s. k. Kovács Gyula s. k. Hoh József s. k. elnök elnök elnök az EPOSZ részéről: A község elöljárósága részéről: Olvashatatlan aláírás s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. N. Papp Mihály s. k. titkár vezető jegyző bíró Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-228 989-1948. A minisztérium közölte a Szabad Művelődési Tanáccsal, hogy „a népkönyvtár kiutalása iránti kérést előjegyzésbe vette''''. 135 Budapest, 1948. augusztus 4. ELŐADÓI FELJEGYZÉS A MINISZTERNEK A KÖNYVTÁRAK ÁLLAPOTÁRÓL ÉS FORGALMÁRÓLj A VKM 225 668/1948. VIII. üo. számú rendelete alapján a szabadművelődési felügyelői hivatalokhoz felhívást intézett ügyosztályunk. A felhívás világosan megjelölte, hogy a felügyelők a területükön lévő összes könyvtárakról, a könyvtárak állapotáról és forgalmáról tegyenek jelentést. Az erre vonatkozó jelentések nagy részben beérkeztek. Azok kiértékeléséről az alábbiakban számolok be: Ahhoz természetesen, hogy az ország valamennyi könyvtáráról megbízható, világos képet kapjunk, nem elegendő a felügyelői hivatalok jelentése. Még ha a jelentések megbízhatóságát feltételezzük is, hatalmas űr marad hátra a könyvtárak anyagának, olvasóközönségének megismerése mögött. Érezzük a jelentésekből is, hogy az ügyvezetők és a könyvtárakban alkalmazott kezelők nem tudták a fellelhető könyvtárak hatalmas anyagát teljes egészében felmérni. A háború alatt nagyon sok könyvtár elpusztult. Ezenkívül 1944-ben sok ezer könyvet kölcsönöztek, s ezek a közkönyvek ma is a magánosok birtokában vannak. Nehéz, szinte lehetetlen felkutatni a kikölcsönzött könyvek anyagát, hiszen az akkoriban felfektetett jegyzékek elkallódtak. Csak a szombathelyi nagykönyvtárból 3500 kikölcsönzött könyv hiányzik. Nem vigasztaló a helyzet a régi könyvtárak anyagáról sem. A legtöbb könyvtár avult. A meglévő könyvek időszerűtlen tartalma fertőzi demokráciánkat, s iskolás példát mutat arról a világszemléletről, amely ellen harcot hirdetünk. Mind a szépirodalmi, mind a tudományos és közgazdasági művek selejtezésre szorulnak. Ebből következtethető, hogy a vidéki városi lakosság javarészt ma is a polgári szemléletű giccseket olvassa, s mivel nincs kellően tudatosítva, nem kíván a haladó szellemű irodalom