Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

tervezet a népműveléssel foglalkozó társadalmi szerveket „szabadművelődési", az ezekkel párhuzamos hivatalos szerveket pedig „szabad nevelési" jelzővel kívánja ellátni. Elsőrendű feladatnak jelöli meg az indokolás azt is, hogy szakítani kell „a leereszkedő és a magát a múlt rendszer alatt egyébként is lejáratott népművelés kifejezéssel". Az ügyosztály véleménye szerint ugyanis itt egyszerűen nevelésről van szó. A fentiek figyelembevételével vizsgálván magát a rendelettervezetet, a következőket kell megállapítani : A rendelettervezet egyrészt az iskolán kívüli népművelés ügyeinek intézésére új hatóságokat és hivatalokat, másrészt az iskolán kívüli népművelés kérdéseiben való vélemény-nyilvánítás és javaslattétel végett új társadalmi vagy legalábbis részben társadalmi szervezeteket kíván létesíteni. Új hatóságok és hivatalok szervezése azonban általános közjogi elveink szerint csak törvényben történhetik. Bizonyos körülmények között elképzelhető ugyan az ilyen hatóság szervezése törvényes felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben is, semmi esetre sincs azonban joga a szakminiszternek ilyen rendelet kiadására. De ezen túlmenőleg, a rendeletben tervezett úgynevezett társadalmi szerveket sem lehet miniszteri rendelettel megalkotni, mert hiszen ezekben a társadalmi szervezetekben a legkülönbözőbb kormányhatóságok felügyelete alatt levő hatóságok és hatósági személyek is részt vennének, amihez nyilván valamennyi érdekelt miniszter közös elhatározása szükséges. Egyébként az új hatóságok megszervezésében a rendelettervezet szövegezése rendkívül hiányos és szűkszavú, s éppen ezért nem is alkalmas arra, hogy ennek alapján - különös figyelemmel arra, hogy a rendelettervezet a népművelésre vonatkozó minden eddigi jogszabályt hatályon kívül helyez - az iskolán kívüli népművelést, amennyiben az a hatóságok feladata, intézni lehessen. Itt meg kell említeni, hogy amikor a szóban levő rendelettervezet megszövegezése ügyében Bereczky Albert államtitkár úrnál az első értekezlet volt, az elnöki ügyosztály képviselője már akkor szóvá tette, hogy a szabadnevelési felügyelőségnek, mint az iskolán kívüli népművelés hatósági szervének hatáskörét, valamint működési körét s az esetleges alárendelt hatóságokkal való viszonyát pontosan meg kell állapítani. Meg kellene azonfelül állapítani az iskolán kívüli népművelési hatóságoknak más hatóságokkal, mégpedig állami, önkormányzati vagy egyházi hatóságokkal való viszonyát, érintkezési formáját is. Az értekezlet, illetve az értekezletet vezető Bereczky Albert államtitkár úr emlékezetünk szerint az elnöki ügyosztály javaslata értelmében határozott. Ennek ellenére az új tervezetben nem találunk e tekintetben mást, csupán annyit, hogy a szabadnevelési felügyelő a vallás- és közoktatásügyi miniszter alá rendelt „elsőfokú hatóság az iskolán kívüli nevelés mindazon ügyeiben, amelyekben a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósági jogkörét külön rendelettel reá átruházza". Tiszteletteljes véleményünk szerint ilyen módon új hatóságokat szervezni nem lehet. Kétségtelen ugyan, hogy ez a rendelet csak ún. keretjogszabály lenne, de a keretjogszabály természete éppen az, hogy abban a lényegnek és csakis a lényegnek benn kell lennie. Ha tehát keretjogszabályban új hatóságot szervezünk, mindenképpen meg kell pontosan állapítanunk a hatóság hatósági jogkörét. A későbbi szabályozás feladata pedig a megállapított hatósági jogkörön belül a további részleteknek a megállapítása. Nincsen szabályozva a rendelettervezetben a szabadnevelési felügyelőknek, valamint az ún. szabadnevelési ügyvezetőknek képesítése, s nincs rendelkezés arról sem, hogy az előbb említettek milyen létszámba tartoznak és milyen illetményeket kapnak. Ezeket a kérdéseket véleményünk szerint feltétlenül alaprendeletben kellene szabályozni. Megfelelő szabályozás hiányában nem tudjuk elképzelni az iskolán kívüli népművelés hatóságainak megszervezését és működését. Ha tehát ezt a rendeletet mostani formájában adnánk ki, az üres betű maradna csupán, az életben való megvalósulás minden reménye nélkül. A rendelettervezetben megszervezni kívánt társadalmi szervekre vonatkozóan elsősorban azt kell megjegyeznünk, hogy azok sem sajátos értelemben vett társadalmi szervek. A Törvényhatósági Közművelődési Tanácsban például részt vesz az alispán, a polgármester, a tiszti főorvos, a tankerületi főigazgató, a tanfelügyelő, az ipari felügyelő stb., stb., tehát a legkülönbözőbb hivatalos szervek és hatóságok, akik a tanácsban kétségtelenül hivatali felsőbbségük utasításai szerint, illetve hivatalos felelősségüknek megfelelően működnének majd. Nem tartjuk szerencsésnek azt sem, hogy ezekben a társadalmi szervezetekben a rendelettervezet elsőrendű szerepet szán a politikai pártoknak s más ugyancsak pártpolitikai alapokon működő szervezeteknek, mint például a szakszervezetek, MADISZ, Munkás Kultúrszövétség stb. Véleményünk szerint beteg az a társadalom, amelyben a kulturális célokra való szervezkedés főként politikai alapon történik. Igaz ugyan, hogy a mai magyar társadalom valóban nem mondható egészségesnek, a kérdés csak az, vajon nem éppen az-e a feladatunk, különösen az iskolán