Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Augusztus 15. Péntek Szabadművelődési kérdések Tóth Rezső számvevőségi tanácsos előadása: Művelődési feladataink a szabadság évek alkalmából. Előadás vázlata I. sz. jkv.-höz 8. sz. a. mell. Megbeszélések, hozzászólások. Gorócz Ambrus tanító, tanf. hallgató: A falu lakói közül kevesen olvasnak. Az olvasást meg kell szerettetni. Az állami általános iskola bábszínháza mesét mutatott be, a műsoros estéken balladákat. Nem lehetne-e így népszerűsíteni az olvasást, hogy hasznos olvasmányokból a bábszínház mutatna be szemelvényeket és ügyesen akkor ismertetnék a könyvet. Tóth Rezső: Minden célravezető eszköz jó. Ügyesen kell dolgozni, semmi se lássék erőszaknak. Ha a vándorkönyvtárnak lesz egy-két rendszeres olvasója, a példa vonzani fog. Hamvas Ferenc: Könyvtárberendezésnél magunk válogathatjuk meg a könyveket, avagy csak azok szerezhetők be, amiket elrendelnek. Tóth: Ha egységes értékű népi kultúrát akarunk, akkor a nyújtott kultúranyagnak is egységesnek kell lennie. A könyvtárba szánt könyvek nagyon gondosan vannak megválogatva. Merényi: A falu népe még nem tudja, milyen könyveket olvasson. Ha rá bízzák, selejtet fog választani. Ezért van a központilag megválasztott vándorkönyvtárnak nagy jelentősége. Falusi ember nehezen vesz könyvet, bármilyen olcsón kapja. Bodó: Mégis rá kell szoktatni a népet arra, hogy kultúrára is áldozzon. Csik: A szorgalmas olvasók nem kaphatnák-e kitüntetésként ajándékba a családi könyvtárt. Tóth: Nem helyes. Az adózók fizetnék meg az ilyen ajándékokat. A március 15-én délután megtartandó „Családi Könyvtár" ünnepély nyilvános könyvkiosztásának éppen az a célja, hogy a közönség követendő példaként lássa, hogy vannak már falun is vásárlói a könyveknek. Zachariásné tanulmányi felügyelő előadása: Magyarság ismereti kérdések. Vázlata az I. sz. jkv.-höz 9. sz. a. csat. Előadó kéri a hallgatókat, hogy a hozzászólásokat a másik magyarság ismereti előadás után tartsák meg, mivel a két előadás egymást kiegészíti. Szucsák Elemér igazgató-tanító előadása: Magyarság ismereti kérdések. A falu kulturális helyzete és feladatai. Előadás vázlata az I. sz. jkv.-höz 10. sz. a. csatolva. Hozzászólások, megbeszélések. Morvay Józsefné tanítónő, tanf. hallgató: Népi játékokat hol lehet beszerezni? Szucsák Elemér: Diktálja a népi játék- és balladáskönyvek címeit, beszerzési forrásait. Rezsabek: Hol és hogyan tanulhatók meg népi táncok? Zachariásné: Ahol lehet, a néptől tanuljunk. Ne hagyjuk feledésbe menni a még meglévő, népi mozgásművészeti kulturális értékeket. A gyűjtők is feljegyezték és kiadták a népi táncokat. Molnár István ilyen könyve kb. 500 népitáncelemet tartalmaz. Ágoston: Biztos-e, hogy a könyvbe feljegyzettek hamisítatlanul népi eredetűek? Zachariásné: A Molnár könyvében leírtak egészen biztosan népi eredetűek. A siófoki balatoni Népfőiskolán Molnár filmen mutatta be eredetiben azokat. Nehéz volt a régi népi táncok gyűjtése, a fiatalok nem tudják, az öregek pedig nehezen bírhatók rá a táncra. Elmond néhány Molnár által elmesélt történetet arról, hogyan sikerült mégis filmre vennie a táncokat. Van egy csodálatosan szép magyar ieányfordulat, amelyet még Molnár, a nagy táncművész sem tudott eddig leutánozni, olyan nehéz a technikája. Ahol táncolják, csodálatos könnyedséggel csinálják. Persze Molnár szorgalmasan tanulmányozza és nem nyugszik addig, míg nem jön rá a megoldásra. Bodó: Tervezi tánccsoportok körutaztatását. Reméli, azok népszerűsíteni fogják a magyar táncokat, és sokat lehet majd tőlük tanulni. Csík: Falun ma már magyar muzsikára is tangót táncolnak. Ez hogyan orvosolandó? Zachariásné: Következetes munkával, ráneveléssel. Nem baj, ha mást is táncolnak még most, hiszen a szépre, nemesre nincs igényük addig, míg meg nem ismerik. Tiltani nem szabad, mert reakcióként csakazértis fogják csinálni. Meg kell ismertetni, szerettetni a magyart. Fölkelteni az öntudatot, legyenek büszkék a magukéra, amely szebb, mint az idegen. El kell érnünk, hogy jobban becsüljük meg a magunk értékeit, mint a másokét. Sajnos, most még fordítva van. Gorócz: Ezentúl már mindig csak népi táncot táncoljunk? Zachariásné: Ezt nem mondta. Mostanában falun is alig táncolnak mást, mint tangót, foxtrottot,