Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Hanka tanító, tanf. hallgató: Miért nem említette az előadó Sinkát, Kodolányit, Nyírőt, Mécset, Sík Sándort? Gyárfás: A ma hallgató írókról nem tárgyalt. Vannak közöttük nevesek, akiknek írásai nincsenek indexen, csak íróikat nem igazolták. Mécs, Sík nem tartozik a legnagyobbak közé. Zachariásné: A történelmi előadások bizonyították, hogy társadalmi fejlődésben hazánk nem tudott Európával lépést tartani, sokszor két évszázaddal is mögötte maradt. Irodalomban nem maradt el. íróink megelőzték korukat. Mi ennek a magyarázata? Gyárfás: Az írók társadalmi körön kívül állnak, a tömegből kiemelkednek, előfutárok. Bodó: Kik a népi írók? A nép köréből származók, vagy a népi problémákkal foglalkozók? Gyárfás: Utóbbiak a népi származásúak, a legtöbbször népi írók, de értelmiségi származású egyén is lehet az. Akik magukévá teszik a hitvallást, hogy felemelkedésünk egyetlen útja: a magyar paraszt felemelése. Bodó; Kik az urbánus írók? Gyárfás: Márain kívül Zilahy, Cs. Szabó László. Nagyvárosias műveltség kell megértésükhöz. Egyébként az egyéniségeket nem lehet beskatulyázni. Zádory tanító, tanf. hallgató: Miért nem szólott az előadó Gárdonyiról? Gyárfás: XIX. századbeli lelkületű. Göre Gáborért ő ítélte el magát a legjobban. Kívülről szemléli a népet, idilli képet fest, a problémákat nem veszi észre. Harmonikus szépségeket kereső lélek, nem is láthatott mást; mint amit megírt. Saját fejlettebb álláspontunkat nem vetíthetjük vissza, hogy megrójuk az írót. Nyemecné: Herczeg, Szentmihályiné, Molnár nevei sem szerepeltek az előadásban. Gyárfás: Herczeg nem a legnagyobb. Szentmihályiné sem tartozik a legelsők közé. Regényei kedvesek, stílusa szép, színes, magyar. Pocsay József tanító, tanf. hallgató: Gulácsyról és Harsányiról kér ismertetést. Gyárfás: Gulácsy történelmi regényei Szentmihályiné színvonalára helyezhetők. Harsányi üzletirodalmat csinált életrajzi regényeivel. A Zrínyiről írott még jó, a többi közönségsikerre épül. Surányit azért vádolták, amit Harsányinak elnéztek. Pedig amit Surányi Széchenyiről írt, minden igazolható. Harsányi minimális adatgyűjtéssel megbízhatatlan képet rajzol. Pedig a történeti életrajz regénynek hitelesnek kell lennie. Mikó: Örök értékeket mégis kár elpusztítani. Legfeljebb nem engedni olvasásukat, amíg árthatnak. Gyárfás: Vannak sokan, akiknek nem kerültek az összes írásaik indexre. A megmaradottakat szabad csodálni. Például Prohászka művei. Szerencsére csak az értékteleneket selejtezték ki. Kevés van olyan, amelyekért kár. Gyárfás Imre gimn. tanár előadása: A XX. század magyar irodalmának európai kapcsolatai. Vázlat az I. jkv.-höz 5. sz. a. csat. Hozzászólások, megbeszélések. Rezsabek: Saját költeményt, novellát lehet-e előadni? Gyárfás: Egy műsoros esten lehet, de tanításkor mellőzendő. Ha tanítunk, állapítsuk meg, a hallgatók hogyan értékelnek egy írásművet, és a magyarázatnál abból induljunk ki. Kérdezzük meg, mi tetszett. Helytelen, ha előre elmondjuk, nekünk mi tetszett, avagy megmondjuk, minek kellett tetszeni. Rezsabek: Hozzáértő ügyvezető az írók gondolatait saját gondolatain keresztül érteti meg. Gyárfás: Kevéssé iskolázott felnőttekkelne tanulmányokat olvastassunk, de olyan műveket, amelyek gyönyörködtetnek és megszerettetik az olvasást. Bodó: Saját termékeinket lehetőleg ne szerepeltessük. A népszínmű olyan selejt, mint a dzsessz. A szabadművelődési felügyelőség kénytelen tiltakozni meg nem felelő műsor ellen. Az előadó által ajánlott könyvek nagy része hivatalában kapható. Kéri az előadót, határozza meg, mi az irodalom. Gyárfás: Régen az irodalom, illetve költészet nem vált el az élettől. Énekmondók száján élt. Később rögzítették kézírással, majd nyomtatással. Ma az irodalom tulajdonképpen a könyv. A népköltészet szájról-szájra száll. Ha összegyűjtik, bevonul az irodalomba, sőt a költőket is megtermékenyíti. A rádió a hegedűsök szerepét vette át. Ha nem olvasunk, a könyvtár csak ereklyetár. Sok író saját korában nem hatott, csak később. Sokan belső száműzetésben éltek, érzéseiket nem merték kifejezni, műfordítókká lettek. Az írásművek tárgya, a „mi", általában közös, a forma, a „hogyan" különbözteti meg az írókat, illetve műveiket egymástól. A nagy művek nevelnek. A ponyva mérgező, tudatosan alantas ösztönökre számít. A falusi szabadművelődési ügyvezető munkáját a lehetőségek és az emberanyag szabják meg. Mindig igazi, tiszta irodalmat adjunk, ne becsüljük le a nép vagy gyermek életszemléletét, esetleg előbbre vannak, mint gondolnánk. Mi ne hívjuk fel egyes részekre a figyelmet. A mű beszéljen. Várjuk meg a kérdéseket.