Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

Budapest 1945. október 8. A SZABADMŰVELŐDÉSI OSZTÁLY VEZETŐJÉNEK KÖRLEVELE AZ ISKOLÁN KÍVÜLI NEVELÉS VEZETŐINEK, EGYESÜLETI VEZETŐKNEK A NÉPMŰVELÉSI TEVÉKENYSÉG MEGINDÍTÁSÁRÓL Addig is, amíg az iskolán kívüli nevelés megfelelő átszervezésére, szellemben és szervezetben való korszerű reformjára vonatkozó intézkedések megtörténnek az 1945—46. tanévi népművelési tevékenység megindítására tájékoztatásul az alábbi irányelveket és teendőket jelölöm meg. Az iskolán kívüli nevelésnek a társadalom öntevékenységén kell felépülnie. E nevelő tevékenység ereje és sikere a társadalmi szervek közreműködésében, illetőleg együttműködésében rejlik. Éppen ezért az iskolán kívüli nevelés vezetőinek és hivatalos szerveinek legfontosabb feladata, hogy a társadalmi szervek szabad tevékenységét támogassák, s e szerveket munkaközösségi viszonyba hozzák. Az erők és eszközök tervszerű munkába állítása végett szükséges, hogy a vármegye, illetőleg város iskolán kívüli nevelésének vezetője (népművelési titkár) a társadalmi szervek vezetőivel személyes kapcsolatot tartson fenn, és az évi közös munkatervet és abból az egyes társadalmi szervekre háruló részletteendőket e szervek megbízottaival együttesen beszélje meg. Az iskolán kívüli nevelés vezetője hasson oda, hogy a hatásköri területén levő minden helységben hasonló módon, a szervezkedés és a népművelési munka szabadságának tiszteletben tartásával, minden felülről jövő ráerőszakolás nélkül szerveződjék, és induljon meg az iskolán kívüli nevelés munkája. A hivatalos szervekre csak ott hárul az a teendő, hogy népünk számára művelődési alkalmat teremtsen, ahol a társadalmi szervek ezt a feladatot vagy egyáltalán nem, vagy csak hiányosan és helytelenül látják el. 2. Az iskolán kívüli nevelés vezetőjének mindent el kell követnie, hogy a parasztság, munkásság és értelmiség minden demokratikus szellemű, nevelő-oktató munkára alkalmas tagja népünk felemelésének, az ország szellemi újjáépítésének munkájába minél erőteljesebben és céltudatosabban bekapcsolódjék. Helyesen jár el az iskolán kívüli nevelés vezetője, ha az előadókról nyilvántartást készít, hogy ezzel segítségére lehessen a társadalmi szerveknek az előadók kiválasztásában. 3. Az iskolán kívüli nevelés a nemzet életében akkor válik jelentős tényezővé, ha a nemzet minden rétegére kiterjedő neveíő és oktató tevékenységet folytat, ha a nemzet nagy tömegeit hatókörébe tudja vonni. 4. A helyes neveléstudományi felfogás az oktatást, a tanítást nem tekinti egyedüli célnak, hanem a hatásos nevelés eszközének, az önállóan gondolkodni, helyes ítéleteket alkotni tudó, demokratikus magatartású, jellemes ember személyiségének kialakításához. Nem lehet az a cél, hogy egynéhány név, évszám, törvény, képlet raktározódjék el többnyire összefüggés nélkül az agyvelőkben, hanem mindenekelőtt az, hogy az agy és a nyelv állandó művelése és fegyelmezése által kifejlődjék az alkotási, a gondolattermelési [sic] és kritikai készség, amely eljuttatja népünket az igazságra való törekvésre. A helyes ítéletalkotáson kívül az igaz, a szép és jó szeretetére kell nevelnünk az embert. Ezzel a nevelőmunkával ki kell fejlesztenünk a hallgatóságban az egymásért való felelősség érzését, az egymás megbecsülésére, támogatására való állandó törekvést. A felnőttek nevelésével foglalkozó egyének ma már többé-kevésbé világosan látják, hogy az előadói monológok egyáltalán nem vezetnek célra. Csak az olyan nevelésnek van értelme és sikere, amely két egyenrangú fél közös munkájából áll, s a nevelő és tanítvány társas kapcsolatán alapszik. Minden olyan nevelés, amely a tanítványból nem tud a haladás, a fejlődés irányában erőfeszítést kiváltani, többnyire meddő törekvés [sic.]. Az iskolán kívüli nevelés módszere még nincs kiépítve, ezért az iskolán kívüli nevelés vezetőinek és előadóinak különös gonddal és felkészültséggel kell tanulmányozniok a lélektan és neveléstudomány irodalmát, a társadalmi népművelés módszertani eljárásait. 5. A nevelés és oktatás céljainak megfelelő művelődési anyagot kötelezően kijelölni nem volna helyes. De ez nem is lehetséges, mert hiszen azt a helyi adottságok, a hallgatók érdeklődése, műveltségi színvonala, szellemi szükséglete, továbbá az alkalomszerűségek és a gyakorlati szempontok szabják meg. Mindamellett szükségesnek tartom tájékoztatásul közölni, milyen szempontok vezessenek bennünket a művelődési anyag kiszemelésében. Általánosságban: bármilyen ismeretkörről van is szó, az ismeretanyag kiválasztásánál arra kell törekedni, hogy a kiválasztott anyag minél több megbeszélésre, vitára, nevelői eljárásra adjon alkalmat és ösztönzést.